Poszeidóniosz (filozófus)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Poszeidóniosz, Poseidónios, Poseidonius (Apameia, Kr. e. 135 – Athén, Kr. e. 51) Görög sztoikus filozófus
Panaitiosz tanítványa, az úgynevezett középső sztoa legnagyobb hatású mestere volt. Athéni tanulóévei után hosszú tanulmányutat tett, majd Rodosz szigetén alapította meg iskoláját, ahol többek között Cicero is hallgatta. Oktatási célja a világra vonatkozó tudás egészének elsajátítása és rögzítése volt. Jóllehet az ókor egyik legegyetemesebb tudósa volt, műveiből csupán töredékek maradtak ránk, jelentőségének és hatásának felmérése mindmáig tart. Antik forrásokban leggyakrabban idézett művei: „Az istenekről", „A jóslásról", „A légköri jelenségekről", „Az emóciókról", „A kötelességről, de foglalkozott földrajzzal, és volt egy -Polübioszt folytató- történeti műve is 52 könyvben, amely erősen hatott Sallustiusra.
Tanításában a sztoikus elemek preszókratikus, platóni, arisztotelészi és keleti eredetű misztikus tanokkal keverednek. Tanítása szerint a mindenség egyetlen eleven lény, amelynek részeit a kozmikus harmónia fűzi össze. A létezés legegyszerűbb formája az elemeké. A meleg és nedves levegő, a nedves és hideg víz, a hideg és száraz föld valamint a száraz és meleg tűz kettős minőségeik egyikének felcserélésével periodikusan egymásba alakulnak. E szabályos váltakozás mellett egy másik változás is végbemegy: meghatározott időközönként a mindenség egésze tűzzé válik.
Az elemek keverék formái a természet hierarchikus rendjét alkotják a szervetlen dolgoktól a növényeken és állatokon keresztül az emberig. Az emberi létforma fölött a démonok, legfölül az istenek helyezkednek el. Mivel a racionálisan berendezett mindenség működése teljesen szabályozott, ezért a jövőbeli események a jelenben végbemenő folyamatokból előre láthatóak: Poszeidóniosz jótékony és jelentős szerepet tulajdonított a jóslásnak.
A testből és lélekből összetett ember két világ lakója: ha lelkét földi életében tisztán tartotta, megszabadul az újjászületés kínjaitól és lelkének értelmes része, a „logisztikon" a mindenségnek a Hold-pálya feletti részében éli tovább örök, minden dolgok megismerésére képes szellemi életét. Az ember intellektuális és etikai nevelésének egyaránt a „logisztikon" a voltaképpeni alanya: ezt kell ránevelni arra, hogy uralkodni tudjon a lélek vegetatív és emóciók hatásának kitett részein. Az emberi kultúra vonatkozásában Hésziodoszhoz és Platónhoz hasonlóan- Poszeidóniosz is hanyatlást lát: az aranykort egyre silányabb korszakok követik.
Tanítására vonatkozóan legfontosabb közvetítőink Cicero, Seneca, Galénosz, Diogenész Laertiosz és a földrajztudós Sztrabón, aki Poszeidóniosz geográfiai nézeteit közvetíti. Antik források jelentős teológiai, matematikai, asztrológiai, meteorológiai, grammatikai, retorikai és tudománytörténeti munkásságát is említik, ám ezek tartalmát kevéssé vagy egyáltalán nem ismerjük.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
)