Philétasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Philétasz, Philétas, Philitiasz, Philetas (Kósz szigete, Kr. e. 340 körül – Kósz szigete, Kr. e. 290 körül) Görög költő és filológus

Ókori források egy része rodoszi születésűnek mondja. Alexandriában alkotott, sokat betegeskedett, vézna testalkata a komédiaköltők állandó céltáblájává tette. Halála után Kósz szigetén szobrot állítottak neki.

A híres Homérosz-filológus, Zénodotosz mestere volt. Ketten együtt tanították a későbbi egyiptomi uralkodót, II. Ptolemaioszt. Költészete nagy hatást gyakorolt a hellenisztikus irodalomra, Theokritosz utolérhetetlen mintaképének tekintette, akivel soha nem merészelne versenyre kelni, Kallimakhosz pedig Mimnermosz igazi utódjának nevezte. Hermészianax is az ő köréhez tartozott. Töredékesen fennmaradt költői művei elégiákat és epigrammákat tartalmaztak. „Hermész” című szerelmes költeményében az Aiolosz udvarában élő Odüsszeusz beleszeret Polümélébe, a szélisten leányába. A felbőszült Aiolosz bosszút esküszik, de a lány bátyja, Diorész kérésére végül megbocsát s minden jóra fordul. Nem világos, hogy miért éppen ezt a címet választotta művének Philétasz, Hermész neve ugyanis az általunk ismert töredékekben egyáltalán nem fordul elő. „Démétér című, disztichonokban írott költeményéből mindössze egy panaszdal részletei maradtak ránk, a mű tartalmára ebből nem következtethetünk. „Télephosz” című művének csupán a címét ismerjük, ennek alapján még az sem eldönthető, hogy a mitológiai hősről vagy Philétasz apjáról szólt. Epigrammái közül egy barátjának sírfelirata és egy Battisz vagy Bittisz nevű leányhoz írott verse maradt ránk. Tudományos írásai közül bizonyosan csak egynek a címét ismerjük, de ennek jelentése homályos, az „Ataktoi glósszai” ugyanis rendezetlen szavakat, vegyes glosszákat jelöl, de a mű valószínűleg mégis szisztematikus rendben tárgyalta a régi költők homályos jelentésű, gyakran dialektusban írott szavait és kifejezéseit.