Phaedra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Phaedra, görög mitológiai alak, athéni királyné, Minósz és Pasziphaé leánya. Húga volt Ariadnénak, akit Thészeusz elhagyott, később Phaedra lett az athéni király felesége. Beleszeretett férje felnőtt fiába, Hippolütoszba, és felfedte előtte (a mítosz egy változata szerint hagyta, hogy dajkája felfedje) érzelmeit. A visszautasítástól vérig sértve azzal vádolta férje előtt Hippolütoszt, hogy erőszakot akart elkövetni rajta. Thészeusz haragjában azt kérte apjától, Poszeidóntól, hogy büntesse meg elvetemült fiát, s az isten eleget is tett a kérésnek. Amikor a rágalom rábizonyult, Phaedra felakasztotta magát.

Az ókori drámaírókat élénken foglalkoztatta Phaedra alakja. Euripidész Hippolütoszában Phaedra nem vét a szemérem ellen, dajkája, Oinóné az ő akarata ellenére tárja fel érzelmeit az ifjúnak. Az ifjú felháborodását látva és a lelepleződéstől félve lesz öngyilkos, és a hazug vádat búcsúlevelében adja elő, hogy hírnevét mentse. Seneca is feldolgozta a témát.

[szerkesztés] Források

• Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.