Pertorini Rezső
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Pertorini Rezső (Kőszeg, 1927. szeptember 1. – Budapest, 1980. április 19.): orvos, pszichiáter és neurológus szakorvos
Orvosi tevékenysége mellett legismertebb műve a Csontváry Kosztka Tivadarról írt könyve. (Csontváry Kosztka Tivadar festőművész patográfiája (1966))
[szerkesztés] Élete
Kőszegen járt alsó és középfokú iskolába, a bencés gimnáziumban érettségizett 1945-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetem karának hallgatója lett, orvosi diplomáját 1951-ben kapta meg.
Ezután az Országos Mozgásterápiai Intézet dolgozója lett, rövid időn belül a Róbert Károly kőrúti Kórház segédorvosa az Elmeosztályon, 1958-ig volt ebben a beosztásban, alorvosként, majd adjunktusként.
Folyamatosan képezte magát, 1955-ben pszichológiai, 1958-ban neurológiai, és törvényszéki elmeorvostani szakvizsgát kapott.
1958-ban a Debreceni Orvostudományi egyetemre került, az egyetem Ideg- és Elmeosztályára, adjunktusként.
1963-ban elfogadta a budapesti Országos Ideg és Elmegyógyászati Intézet osztályvezető főorvosi beosztását, haláláig itt dolgozott. Magyarországon először itt vezette be a csoport-terápiás foglalkozásokat.
1970-ben megkapta az orvostudományok kandidátusa címet
Az Ideg-elmeorvos Társaság Pszichoterápiás Munkacsoportjának tagja volt. Közreműködött a Pszichoterápiás Hétvégek megszervezésében
1974-től a Szocialista Országok Pszichoterápiás Munkacsoportjának magyarországi képviselője, 1980-ban a Magyar Pszichológiai Társaság vezetőségi tagja, a Klinikai Pszichológiai Szekció elnöke volt
Rendszeresen oktatott az Orvostovábbképző Intézetben és a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.
Tudományos tevékenységét jellemzi, hogy közel 40 tanulmányt jelentetett meg a klinikai pszichiátria, a neurológia és az orvosi pszichológia területéről.