Pekingi palotakutya
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Pekingi | ||
 |
||
| Származási ország | ||
| Kína | ||
| Osztályozás | ||
|
||
| Fajtaleírás (külső hivatkozások) | ||
A pekingi palotakutya, pekingi palotakutyácska, palotapincsi vagy pekingi egy ősi kínai társasági kutyafajta. Kedvelt császári ölebek voltak. Jó természetűek és vidámak, szeretik a családi környezetet, de rendszeres gondozást igényelnek. Ha lakáson kívül tartják őket, akkor rendszeres fürdetést is. A szemeik inkább a szemüregükön kívül, mint benne helyezkedik el, ezért nagyon cukorfalat módon tudnak nézni.
A kínaiak általában Fú-kutyának is nevezik, és nagyrabecsülésük jeleként számtalan műalkotáson megjelenítik őket. Őrszellemként tekintenek rájuk, mivel hasonlítanak a kínai sárkányokra. A császári időkben csak a császárok tarthatták őket. A császár pekingijei császári bánásmódban részesültek. Ha valaki megpróbálta őket ellopni az életével fizetett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megjelenés
A pekingi-tenyészet több mint 2000 éves, és alig változott ennyi idő alatt. Egy kivétel, hogy a modern tenyésztők, és bírók előnyben részesítik a hosszú szőrű típust a hagyományos spániel típusú bundával szemben.
Minden tenyésztési sztenderd megenged minden féle színkombinációt. A leggyakoribb az arany, ilyen a kiállított pekingik többsége. Habár mindenféle színt kitenyésztettek már, a pekingik többsége arany, vörös, vagy világosbarna színű. Világos arany, krém, fekete, fehér, barna, fekete-sárga és ritkán kék vagy palaszürke egyedek is megjelennek. Ez utóbbinak kevés pigmentje van, és világosak a szemei. Albínó pekingiket óvatosan kell tenyészteni, az albinoizmushoz kapcsolható betegségek miatt.
A kínaiak a császár és udavartartása részére tenyésztették ki őket. Rövid, görbe lábuk van. Azt mondják ez elveszi a kedvüket az elkóborlástól. Ennek ellenére tudják tartani az iramot a nagy kutyákkal, ha engedik nekik. A görbe lábak meglehetősen feltűnővé teszik a járásukat. A pekingik kölyökkutyás megjelenésétüket a kutya egy ősi formájából, a tenyésztés során kialakított szándékos, vagy véletlen pedomorfizmusnak tulajdonítják.
A pekingik tömege 3-6 kg, marmagasságuk 15-23 cm, habár ezt nem mérik a tenyésszemléken a görbe lábak miatt.
[szerkesztés] Viselkedés
Makacs, akaratos, féltékeny. Minél idősebb annál makacsabb, akaratosabb és féltékenyebb. Ne is gondoljunk arra, hogy hívásra hajlandó csak úgy odajönni. Néha agresszív, főleg más kutyákkal szemben. Hosszú időbe telhet hozzászoktatni egy pekingit más kutyákhoz, kivéve a kölyökkutyákat, kölyökkori barátait és testvéreit. De nem lehetetlen, és jó barátokká válhatnak akár egyéb kedvencekkel is. Könnyű elhinni róla, hogy tökéletesen tisztában van császári származásával, és el is várja, hogy ennek megfelelően viselkedjünk vele. Gyakran hasonlítják a viselkedését a macskáéhoz, de ez így nem teljesen korrekt. Egy macska idomítható, egy pekingit meg kell győzni arról, hogy az elsajátítandó dolog ugyanolyan hasznos lesz számára is mint a gazdájának. Ha viszont szereti a gazdáját, akkor bármit megtesz érte, akár az élete árán is megvédi.
Tipikusan egyszemélyes kutya. Eldönti, kit szeret a legjobban, és hozzá ragaszkodik. A többieket csak megtűri maga mellett. A legtöbb egészséges és jólnevelt pekingi jól elvan olyan gyerekekkel, akik tiszteletet mutatnak iránta. Sok tenyésztő nem enged fiatal állatot olyan környezetbe, ahol csecsemők vagy féktelen gyerekek vannak, mivel a kölykök nem szeretik, ha állandóan nyúzzák őket, vagy agilis pudlikkal vagy más kölyökkutyákkal vannak körülvéve.
A pekingi egy nagy kutya kis testben. Elvárja a tiszteletet, és nem tolerálja ha másként kezelik.
[szerkesztés] Egészség
A pekingik halálának fő oka a túlterheléses szívmegállás. Ha korán diagnosztizálják, és sikeresen kezelik megelőző gyógyszerekkel, akkor egy pekingi sok évet megélhet a problémával. Egy szívzörej biztos jele a problémának, és érdemes kardiológus állatorvossal megvizsgáltatni. Nagyon gyakran a tünetek nem jelentkeznek az állat 6 éves kora előtt, tehát szinte lehetetlen kimutatni kölyökkorban. Egyéb betegségeik különböző szem- és légzési problémák, amik a kis koponyából és a lapos arcból adódnak. Teljesen általános probléma a szemfekély, ami spontán kifejlődik. A pekingiket nem ajánlott lakáson kívül tartani, mert a légzési problémaik miatt nehezen tudják kontrollálni a testhőmérsékletüket túl meleg vagy túl hideg időben. A lábukhoz képest hosszú hátuk miatt érzékenyek a hátsérülésekre. Óvatosan kell őket felemelni, egy kézzel a mellük, másikkal a hasuk alatt. A rövid lábak megnehezítik nekik a lépcsőzést, idősebb állatok nem is biztos hogy képesek lépcsőn közlekedni.
[szerkesztés] Ápolás
A pekingi bundájának egészségesen és szalonképesen tartásához napi egy kefélés szükséges. Ha ez megvan, akkor elég negyedévente kutyakozmetikushoz vinni. Ha összesározza magát, érdemes minél gyorsabban kimosni, mivel ha beleszárad a sár a bundájába már nagyon nehezen eltávolítható. Ez többnyire elkerülhető ha rendszeresen ki van kefélve a bundája, főleg a hajlatokban. Megfontolandó az otthon tartott kutyákat úgy nyírni, hogy könnyebben kezelhető legyen a bundájuk, mint egy bemutatóra szánt állaté. Az is fontos, hogy rendszeresen kitöröljük a port a szemeik környékéről, és az arc gyűrődéseiből, hogy elkerüljük a gyulladásokat és a bőr kisebesedését.
[szerkesztés] Érdekességek
Cü Hszi császárnő a következő verset írta a pekingiről:
Az oroszlánkutya legyen kicsi;
A méltóság duzzadó köpenye övezze nyakát;
Sugározzon fenséges pompát magasan háta fölé tartott farkával.
Orcája legyen fekete;
Mellkasa dúsan bozontos;
Arca legyen egyenes és lapos, mint egy bokszer homloka.
Szeme legyen nagy és szikrázó;
Fülei, mint egy hadihajó vitorlái;
Orra legyen olyan, mint a hindu majomistené.
Mellső lábai legyenek görbék;
Ne vágyakozzon hosszú kóborlásra, sem császári otthona elhagyására.
Alkata az áldozatát cserkésző oroszláné legyen.
Lábait borítsa rengeteg szőr,
Hogy lépése ne csapjon neszt,
S hogy emelje fényét,
Farka bozontja a tibeti jakéval vetekedjen,
Mellyel megóvja a császári almot a repülő rovaroktól.
A színe
Legyen prémje aranyszínű – mint az oroszláné,
Hogy a sárga köntös ujjához passzoljon,
Vagy legyen a vörös medvéé,
Vagy a fekete-fehér medvéé,
Vagy csíkos mint egy sárkány,
Egyszóval legyenek annyifélék, hogy a császári ruhatár minden öltözetéhez passzoljon egy.
Hogy melyikük jelenhet meg a nyilvános ceremóniákon az aszerint ítéltessék meg, hogy színük művészi kontrasztot alkosson a császár ruhájával.
Legyen élénk, játékos kedvével szórakoztató;
Legyen óvatosm hogy ne sodorja magát veszélybe;
Legyen kezes természetű, hogy megférjen más állatokkal,
Halakkal vagy madarakkal, kik a császári palota oltalmát élvezik.
Tisztelje elődeit,
És minden újholdkor mutasson be áldozatot a Tiltott Város kisállat-temetőjében.
Taníttassék meg a naplopás kerülésére;
Tudja hogy viselje magát egy hercegnő méltóságával;
Tanulja meg, hogy az idegen gonoszokat azonnal meg kell harapni.
Mossa arcát, mint a macska, a mancsaival;
Válogassa meg étkét, hogy evéséből is kitessék, a császár kutyája ő.
Cápauszony, gázlómadár mája, fürj melle
Képezze étrendjét;
Inni Hankou tartomány tavaszi rügyező cserjéiről származó teafőzetet kapjon,
Avagy a császári parkok antilopjainak tejét.
Ily módon ápoltassék önnálósága, és önbecsülése;
A betegség napjaiban pedig
Kenettessék meg a szent leopárd lábának megtisztított hájával,
És igyon egy énekes rigó tojásából,
Alma kifacsart levét háromcsipetnyi őrölt rinocérosz szarvval,
És gyógyíttassék lópiócával.
Ily módon meggyógyul.
Ám ha meghal,
Ne feledjétek pompával eltemetni.
