Nauru történelme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nauru történelme szoros kapcsolatban áll a területén található hatalmas foszfáttelepekkel. A kezdetben polinéziai és mikronéziai népek által lakott sziget a 19. századtól egyre inkább az európai hatalmak befolyása alatt állt, mígnem 1968-ben elnyerte függetlenségét.

[szerkesztés] A kezdetek

Naurut először 3000 évvel ezelőtt népesítették be a polinéziaiak és mikronéziaiak. Az első európai a szigeten John Feam angol kapitány volt, aki 1798-ban szállt partra itt. Az 1830-as évekig Naurunak kevés kapcsolata volt az európaiakkal, ám ekkortól európaiak telepedtek meg a szigeten (köztük sok volt az elítélt fegyenc). Ezek a telepesek látták el a naurui lakosokat alkohollal illetve fegyverrel, melyet a helyiek az 1878-ban kitört törzsi háborúban alkalmaztak is.

[szerkesztés] Német gyarmatként

Németország 1888-ban, a törzsi háború végén gyarmatosította a szigetet, és a Marshall-szigeteki Protektorátus részévé nyilvánította. Még ebben az évben keresztény misszionáriusok érkeztek Naurura. Ekkoriban a szigeten tizenként különálló törzs élt (ezeknek a törzseknek az emlékét őrzi a Nauru zászlaján található csillag tizenkét ága). 1906-ban az új-zélandi Albert Ellis foszfátot talált a szigeten, melynek bányászata már 1907-ben megkezdődött.

[szerkesztés] Az I. világháborúban

Az I. világháború idején, 1914-ben Ausztrália átvette az ellenőrzést Németországtól Nauru felett. 1920-ban a Népszövetség Nagy-Britannia, Ausztrália és Új-Zéland mandátumterületévé nyilvánította a szigetet.

[szerkesztés] A II. világháborúban

Az amerikai 7. légierő egy B-24 Liberator bombázója Nauru felett a II. világháború idején

1940-ben a német Komet segédcirkáló elsüllyesztett a sziget közelében öt kereskedelmi hajót, valamint lőtte magát Naurut is, ami jelentős károkat okozott a gazdaságban. 1942-ben a japánok szállták meg, akik az őslakossággal rosszul bántak (1943-ban 1200 nauruit hurcoltak el rabszolgamunkásnak, s közölük csak 800-an tértek vissza 1946-ban). A II. világháború után az ENSZ Ausztrália mandátumterületévé nyilvánította Naurut.

[szerkesztés] A függetlenség elnyerése

Nauru 1968. január 31-én nyerte el teljes függetlenségét, s ezzel a világ legkisebb független köztársasága lett.

[szerkesztés] A független Nauru

1970-ben a foszfát bányászati jogát brit bányászati vállalatok vásárolták meg. A foszfát bányászatából és eladásából származó jelentős bevételek a kis szigetországot a csendes-óceáni térség egyik leggazdagabb államává tette. 1999-ben Naurut az ENSZ tagállama lett. A 20. század végére a foszfátkészletek jelentősen megcsappantak, s 2006-ra teljesen kimerültek. A kormányzat rossz politikája miatt az 1990-es évek végére Nauru gazdasága gyakorlatilag összeomlott.