Nagymihály
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Nagymihály (szlovákul Michalovce, korábban Michalany, németül Großmichel) város Szlovákiában a Kassai kerület Nagymihályi járásának székhelye. Zemplén szlovákiai részének központja. Mintegy 40 000 lakosa van. Kisverbóc, Laborcszög, Mocsár és Topolyán tartozik hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Laborc völgyében fekszik Kassától 54 km-re keletre.
[szerkesztés] Története
A régészeti leletek tanúsága szerint a város területe az újkőkor óta lakott. Előkerültek a korai bronzkor, a kelták és a római kor emlékei. A 6. században pedig már a szlávok alapítottak települést ezen a vidéken. Ugyancsak kerültek elő leletek a 9-10. század közötti időből a Hrádok nevű részen és a mai Templom téren is, ahol a legkorábbi épületmaradványok kerültek elő.
A tatárjárás után a szláv-magyar lakosság helyére németeket telepítettek. Ebből az időből származik a település első írásos említése 1244-ből – Posessio Michal néven. 1258-ban praedium Mihal néven említik. 1290-ben már említik Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát és plébániáját, valamint négy malmát is. 1346-ben vámszedési joga, 1374-ben hetipiac, 1399-től pedig várástartási joga is volt. A 17. századi Sztáray-kastély elődje az 1278-ban a Nagymihályiak által épített vár volt, melyet 1312-ben Amadé dúlt fel. A település 1416-ban már mezőváros, a Sztáray-uradalom központja. 1473-ban rövid időre a husziták foglalták el. A 16. század harcaiban jelentős szerepe volt. Gyakran tartottak itt megyegyűléseket. Első céhét 1651-ben alapították, 1674-ben már a szabóknak, a gombkészítőknek és szűcsöknek is volt itt céhe. 1698-ban alakult meg a csizmadia és a mészáros céh. 1671-ben három kastély is állott itt, amelyből kettő a Forgáchoké, egy pedig az Erdődieké volt.
A török korban magyar többségű település a 18. századra szlovák-ruszin többségű lett, majd több ezer zsidó is költözött ide. 1804-től postahivatala volt a városnak. A 19. század második felében járási központ lett. Sörfőzde, téglagyár és gőzmalom is működött itt. 1874-ben megépült a várost Mezőlaborccal összekötő vasútvonal. 1876-ban a kórház is megkezdte működését. Önkéntes tűzoltó egylete 1885-ben alakult. 1910-ben 6120 lakosából 3792 magyar, 1586 szlovák és 542 német volt. A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Nagymihályi járásának székhelye volt. 1919 és 1923 között Zemplén megye szlovákiai részének székhelye. 1944-ben 3500 zsidó lakosát deportálták.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szűz Mária Szültése plébániatemploma a 1313-ban épült gótikus stílusban, a vallásháborúkban 1648-ban elpusztult, de 1772-ben barokk stílusban újjáépítették.
- A Sztáray-kastély a korábbi vár helyén a 17. század elején épült, az 1830-as években átépítették. Ma múzeum működik benne.
- A város legrégibb építészeti emléke a 13. századi vizivár rotundájának alapfalai a kastély parkjában.
- A görög katolikus templom 1931 és 1934 között épült neobizánci stílusban.
- A városháza épülete 1927 és 1929 között épült.
- A korábbi bank épülete ma városi könyvtár, a 19. század végén épült.
- Hrádok Páduai Szent Antal kápolnája 1893-ban épült.
- A város határában fekszik az 1960-ban létesített Széles-tó, Szlovákia második legnagyobb mesterséges tava, környéke üdülőhely.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1808. július 27-én gr. Dessewffy Aurél politikus, publicista, a Világ c. konzervatív lap alapítója.
