Michel de L’Hospital
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Michel de L’Hospital, modern formában Michel de L’Hôpital (Aigueperse, 1505 k. – Vignay, 1573. március 13.) francia jogász, főhivatalnok, II. Ferenc és IX. Károly kancellárja volt. A vallásháborúk időszakában azon katolikusok közé tartozott, akik minden erejükkel a vallási gyűlölködés tompításán és a vérontás megakadályozásán fáradoztak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Karrierjének kezdete
Édesapja III. Charles de Bourbon, a később árulóvá vált connétable orvosa Toulouse-ba küldte jogot tanulni, ahonnan 1523-ban elűzött pártfogója nyomában Itáliába ment. Padova egyetemén tanult római jogot, aztán apjához csatlakozva Bolognába települt. Később V. Károly nyomában Rómába ment, ahol egy időre a pápai kúria tisztviselője lett. 1534-ben települt vissza Franciaországba, ahol ügyvédként helyezkedett el. 1537-ben házassága révén a párizsi parlament tanácsadójává vált. Ilyen minőségben delegáltként részt vett az 1540-es moulins-i, az 1542-es riomi és 1546-os tours-i törvénynapon.
1547-ben II. Henrik a tridenti zsinatra küldte követként, amely épp Bolognában ülésezett. L'Hospital hosszú, kényszerű tétlenséget követően 1548 végén visszahívatta magát. Ezt követően Marguerite berry-i hercegnő és savoyai hercegné kancellárja lett. 1553-ban Charles de Guise bíboros javaslatára megtették a beadványokat kezelő hivatal vezetőjének, 1555-ben pedig a párizsi számvevőszék első elnökévé nevezték ki, mely címét 1560-ig viselte.
[szerkesztés] Békítő szerepben
Ekkor az egyre elmérgesedő légkörben Medici Katalin anyakirálynő nyomására a fiatal II. Ferenc kancellárrá nevezte ki, hogy fékezze az elharapózó indulatokat. Politikáját végig a korban meglepő tolerancia jellemezte. 1560 augusztusában összehívta az előkelők gyűlését Fontainebleau-ba, ahol megállapodtak a rendi gyűlés összehívásáról. Ez decemberben ülésezett, és 1561 januárjában megszületett a békés hangvételű orléans-i ediktum. L’Hospital az anyakirálynő támogatásával a poissy-i megbeszélést követően elérte, hogy 1562 januárjában megszülessen a híres Saint-Germain-i ediktum, amely az 1598-as nantes-i ediktumig a legtoleránsabb politikát hirdette meg, beszüntetve minden üldözést, és engedélyezve a protestánsok szabad vallásgyakorlatát a konfliktusforrásnak számító városokon kívül. A májusi wassy-i mészárlás azonban fellázította a protestánsokat, és kirobbantotta a vallásháborút, így az ediktumnak nem lehetett érvényt szerezni.
L’Hospital, akinek lemondását Ippolito d’Este pápai legátus is sürgette, az 1563-as amboise-i béke megkötéséig vignay-i kastélyába vonult vissza. Visszatérve az anyakirályné helyzetét megerősítendő javasolta a befolyásolható IX. Károly idő előtti, Rouen városában kihirdetett nagykorúsítását. 1564-ben az ő hatására tagadta meg a gallikán szabadság eszméje jegyében a tridenti zsinat protestánsok ellen hozott határozatainak kihirdetését. 1564–1566 között elkísérte IX. Károlyt az anyakirálynő által kezdeményezett, békítő célzatú országjárására.
[szerkesztés] Visszavonulása
1567-ben ismét kitört a háborúskodás, ami a kancellár befolyásának csökkenéséhez vezetett. Végül a szélsőséges katolikus párt vezetői, a lotaringiai Guise hercegek nyomására 1568-ban felmentették, erőfeszítései összességében kudarcot vallottak. Ettől kezdve visszavonultan élt vignay-i kastélyában, leszámítva 1570-es emlékiratának átnyújtását a királynak, amiben a béke helyreállítását sürgette. 1572-ben, bár a Szent Bertalan éjszakáján kezdődött pusztítássorozat rá nézve is veszedelmes volt, nem esett baja. Az életművét romokban heverni látó, megtört államférfi 1573. március 13-án hunyt el.
[szerkesztés] Jogi munkássága
Noha politikai céljai kudarcot vallottak, jogi munkássága kiemelkedő volt, nagy szerepet játszott a francia jog kialakításában. Elsősorban az arbitrációval kapcsolatos 1560-as, illetve a tranzakciókkal kapcsolatos 1561-es fontainebleau-i ediktumok létrejötte köthető a nevéhez. A Clermont-Ferrand-i egyetem jogi és politikatudományi karának nagy amfiteátruma a nevét viseli.