Mező Imre
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Mező Imre (Ramocsaháza, 1905. december 13. – Budapest, 1956. november 1.) kommunista politikus, állampárti funkcionárius.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályafutása
Parasztcsaládban született, szabóinasnak tanult Kisvárdán, majd „felszabadulása” után, 1927-ben Belgiumba emigrált. Tagja lett a belga kommunista pártnak, és innen indulva jelentős karriert futott be a nemzetközi munkásmozgalomban. Harcolt a spanyol polgárháborúban, a Nemzetközi Brigád tagjaként segítette a köztársasági erőket. Később a francia ellenállásban vett részt. 1945-ben hazatért és az MKP majd az MDP mozgalmi embere lett. 1953-ban megbízták a Szakszervezetek Országos Tanácsa egyik osztályának vezetésével. 1956 júliusától az Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. A vezetőségben kérte az október 23-i tüntetés engedélyezését. Október 23-tól a párt Katonai Bizottságának tagja, mely az általuk ellenforradalminak nevezett erők lefegyverzésében vállalt volna szerepet. Mező Imrét ez a bizottság kérte fel, hogy október 24-étől lássa el a Budapesti Pártbizottság épületében lévő civilek irányítását. [1]
[szerkesztés] A Köztársaság téri események
A pártház a forradalom első napjaiban számos kommunista csoportnak adott biztonságosnak gondolt helyet. Nemcsak a budapesti (de nem országos) pártvezetés tartózkodott itt, de számos pártmunkás, néhányuk családja, két szakasznyi ÁVH-s fegyveres, akiket a pártház védelmére rendeltek ki, továbbá a Néphadsereg kb. kilenc tisztjéből álló társaság, összesen kb. 150 fő. Politikai vezetőként Mezőnek a házban lévő fegyveres alakulatok parancsnokságába is beleszólása volt. A Katonai Bizottság valójában a megalakulásától kezdve megosztott volt. A tétlenkedést megelégelve főtisztek egy kisebb csoportja szervezkedésbe kezdett, mely a pártvezetőség tagjai felé a munkásmilíciák megszervezésére irányult, valójában a Nagy Imre kormány és az országos pártvezetés elleni katonai puccs kivitelezését tűzte ki célul. Ennek a csoportnak adott helyet a pártbizottság épülete. Mező Imre október 29-én felkérte a katonai vezetőknek e csoportját, hogy biztonságuk érdekében hagyják el a pártházat, amit azonban nem tettek meg. Mező, figyelembe véve, hogy nem volt keményvonalas rákosista, őt magát pont a reformokat teljesen elutasító és a pártházban tartózkodók által sem szeretett Kovács István budapesti első titkár helyett nevezték ki (akit akarata ellenére hazaküldött), feltehetően a pártház biztonsága érdekében próbálta elküldeni a katonákat.
Október 30-án fegyeres konfliktus alakult ki. A Köztársaság téri csata során arra a döntésre jutott, hogy a tankokkal megerősített túlerővel szemben a bentiek már nem tudják tartani magukat. A Néphadsereg két tisztjével együtt, fehér zászlóval elindult, hogy a pártházat elhagyja, és bejelentse az ostromlóknak, hogy a házat feladják; az ezt követő események azonban vitatottak, többek között az is, hogy a kapun egyáltalán kiléptek-e [2]. Annyi bizonyos, hogy annak közelében mindhárman később halálosnak bizonyuló lövést kaptak. Vitatott, hogy vajon bentről vagy kintről érkeztek a lövések. Egyes szemtanúk vallomása szerint a halálos sorozatot Falábú Jancsi csapata adta le az Erkel Színház közeléből. [3][4]
A helyszínre érkező – a feldühödött tömeget megfékezni szándékozó – corvinista nemzetőrök kórházba vitték, ahol azonban sérüléseibe 36 óra múlva belehalt. [5]
[szerkesztés] Emlékezete
Mező Imre tragikus halálát a kádári propaganda politikai céljai igazolására használta fel. Mitologikus tettet láttatott benne, miközben magának a Köztársaság téri eseménynek a tisztázását nem tette meg. Lényegében azonban a rendszerváltás után sem változott a helyzet, hiszen ahelyett, hogy halálának körülményeit tisztázták volna, azoknak a mítoszoknak a felélesztése folyt, amelyek valamelyik felet tisztázta volna. Világos, hogy ez lehetetlen, hiszen a Köztársaság téri csatában úgy az ÁVH-sok egy része, mint az ostromló tömeg egy csoportja szégyenletes módon, az emberiességnek még szikráját sem mutatta fel, így az események megítélésén nem változtatna egyik verzió elfogadása sem. [6]
Nevét a rendszerváltásig a VIII. kerületi Mező Imre út (ma Fiumei út), illetve a Mező Imre Úti Temető (ma Fiumei Úti Sírkert – Kerepesi Temető) őrizte. Sírja a Munkásmozgalmi Panteon díszhelyén van. Az Óbudán található Vihar utcai általános iskola 4882. sz. úttörőcsapata is Mező Imre nevét viselte, melyet később (ez akkoriban nagy szó volt) felvehette maga az iskola is. Híres "mezőimrés" úttörő volt Noszály Sándor teniszező is!
Az ötvenedik évfordulóra a tragikus eseményeknek Térey János és Papp András Kazamaták című drámája állít emléket. [7]
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Mezõ Imre
- ^ Elbukott, mégis győztes. A köztársaság téri csata. Tulipán Éva történésszel beszélget Szentpály Juhász Miklós. Magyar Katolikus Rádió, 11:30.-12:00.
- ^ Litván György: Mítoszok és legendák 1956-ról
- ^ Eörsi László: Köztársaság tér, 1956 in: Beszélő, XI. évf. 6. sz.
- ^ Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
- ^ A legendák mindkét oldal szellemi örökösei között tovább élnek. Fehér Könyv: „A fegyveres ellenforradalmi bandák is megmutatták »kibontakozási« programjukat: a tűzszünet leple alatt, a szovjet csapatok távozása után, október 30-án támadást hajtottak végre a párt budapesti székháza ellen.” Kövér László: „Medgyessy Péter és Kovács László nem mert kijönni a Köztársaság téri pártszékházból, nehogy úgy járjanak, mint szegény Mező Imre, akit onnan kilépve hátba lőttek.” [1]
- ^ Térey János és Papp András: Kazamaták, Katona József Színház, rendezte Gothár Péter
