Melampusz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Melampusz (görögül: Μελάμπουζ) a görög mitológiában jós, az Iólkoszt alapító Amüthaón és Eidomené fia, Biasz testvére. A Homérosz utáni hagyományban Melampusz Egyiptomból hozta magával és honosította meg Hellaszban a dionüszosz-kultuszt és a phallikus körmeneteket. Elsőként ő alkalmazta a gyógyírekkel és megtisztítással történő gyógyítást. A melampoditák papi rendje megalapítójának tartották. Melampusz látnoki képességének megszerzése a következő mítoszhoz fűződik: Melampusz egy szétdúlt kígyófészekből magához vette a kígyófiakat, és táplálta őket; amikor a kígyók felcseperedtek, egy éjszaka felkúsztak az alvó Melampusz vállára, és tisztára nyalták a fülét; ettől kezdve érteni kezdte az állatok beszédét, és jövendölni tudott. Jóstehetsége révén hozzásegítette testvérét, Biaszt, hogy elnyerje Néleusz püloszi király lánya , Péró kezét. A mítosz egyik változata szerint ugyancsak ő gyógyította ki Proitosz tirünszi király leányait, a Proitidákat, akiket Dionüszosz tébolyba kergetett, mert megtagadták a dionüsziákon való részvételt. Cserébe megkapta Proitosztól a királyság egy részét, melyet megosztott fivérével. Melampusz csodatetteit beszélte el a Melampodeia című Hésziodosznak tulajdonított, elveszett epikus költemény.
[szerkesztés] Források
- Mitológiai Enciklopédia I. (1988, Budapest, Gondolat Könyvkiadó). Főszerkesztő: Sz. A. Tokarev, a magyar kiadás szerkesztője: Hoppál Mihály. ISBN 963 282 026 6 (I. és II. kötet), ISBN 963 282 027 4 (I. kötet)
- Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap