Proitosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Proitosz (görögül: Πξοίτος) a görög mitológiában tirünszi király Argoliszban, Abasz fia, Akrisziosz ikertestvére, A Proitidák (Lüszippé, Iphianassza és Iphinoé) és Megapenthész apja. Proitosz és Akrisziosz már anyjuk hasában is civódtak egymással (más változat: Akrisziosz meggyűlölte fivérét, mikor az elcsábította leányát, Danaét). Apjuk halála után a két testvér között viszály támadt az argoliszi trónért. Ebben a harcban Proitosz vereséget szenvedett, és Lükiába menekült Iobatész királyhoz (más változat: Amphianaxhoz menekült), feleségül vette annak Sztheneboia nevű leányát (más változat: Anteiát vette feleségül), és apósa segítségével ismét hadat indított Akrisziosz ellen. Hosszan tartó háborúskodás után egyezséget kötöttek: Akrisziosz maradt Argosz királya, Proitosz pedig megkapta Tirünsz trónját. Neki tulajdonítják a várost övező erődfalak építését: a munkát kérésére a küklópszok végezték el. Lehetséges, hogy a mítoszban - történelmi tény - a kréta-mükénéi kor fejedelmeinek hatalmi vetélkedése tükröződik. Proitosz és Akrisziosz háborúja során találták fel a pajzsot. Proitosszal kapcsolatos még a mítosz Bellerphontészről, aki, miután elűzték Korinthoszból, Argoliszban élt. A visszautasított Sztheneboia bevádolta Bellerphontészt Proitosznál, aki elhitte feleségének, hogy Bellerphontész az erényére tört,elküldte hát az ifjút Iobatészhez egy levéllel, melyben az átadó meggyilkolását kérte. Ugyancsak Proitosszal függ össze egy mítosz A Proitidákról és Melampusz jósról, aki kigyógyította a leányokat tébolyukból, ezért ő és fivére, Biasz jutalmul megkapták Proitosz országának egy-egy részét. Melampusz és Biasz Proitosz leányait, Lüszippét és Iphianasszát vette feleségül. Ovidius úgy kerekítette ki a mítoszt, hogy Argosz ostroma idején Perszeusz a Gorgó-fő felmutatásával kővé változtatta Proitoszt.

[szerkesztés] Források

• Mitológiai Enciklopédia I. (1988, Budapest, Gondolat Könyvkiadó). Főszerkesztő: Sz. A. Tokarev, a magyar kiadás szerkesztője: Hoppál Mihály. ISBN 963 282 026 6 (I. és II. kötet), ISBN 963 282 027 4 (I. kötet)