Mecenzéf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Mecenzéf (1899-ig Alsó-Mecenzéf, szlovákul Medzev, németül Metzenseifen) város Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2001-ben 3667 lakosából 2766 szlovák, 497 német, 244 cigány, 57 magyar volt.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 3 Nevezetességei 4 Külső hivatkozások 5 Források

[szerkesztés] Fekvése

Kassától 28 km-re nyugatra a Bódva partján fekszik.

[szerkesztés] Története

A várost a IV. Béla által betelepített elzászi és stájer bányászok alapították alapították a tatárjárás után. Ez az első település nem teljesen a mai helyén, hanem északnyugatra a később Dorfelnek (Dedinka) nevezett városrészen feküdt. A település arról a patakról kapta nevét, melynek mai neve Pivering. Első írásos említése 1272-ből származik. 1359-ben Mechenseuph néven említik. Az 1427. évi adóösszeirásban 58 portát számláltak, ezzel a nagyobb települések közé számított. 1430 körül felépült az új gótikus templom.

Felsőmecenzéf 1427-ben szerepel először írott forrásokban. A környező völgyekben 1356-óta vashámorok működtek, ahol a közeli bányák vasát dolgozták fel. A hámorok egészen 1870-ig működtek. Az itteni vashámorok és kovácsműhelyek fő termékei a mezőgazdaságban használatos munkaeszközök voltak.

A 16. században itt is elterjedt a protestantizmus, a lakosság többsége áttért az új hitre. Eger eleste után az ellenreformáció itteni központja a jászói jezsuita kolostor lett. A rekatolizáció érdekében folytatott harc itt 1671-ben ért véget, amikor Novák evangélikus lelkész arra kényszerült, hogy átadja a templom kulcsait a katolikusoknak.

Alsómecenzéf a 17. század első felében polgárai szorgalmának és ügyességének köszönhetően jelentős fejlődésnek indult. 1618-ban már széleskörű önállósággal és gazdasági előjogokkal rendelkezett, mint a szabad királyi bányászvárosok. Különösen a bányászat, a vaskohászat és kézműipar volt fejlett. Az 1630-as évek végétől egymás után alakultak céhei, a kovácsok, a lakatosok, asztalosok, cipészek alapítottak itt céheket. 1639-ben megalakult az ácsok és a serfőzők céhe is. A serfőzők még a 19. század első felében is 60 tagot számláltak. A 17. század végétől dúló háborúk és járványok azonban jelentősen visszavetették a fejlődést. 1715-ben Alsómecenzéfen csak 20 háztartást számláltak, 1720-ban 62 család élt a településen. A veszteségeket a település csak 18. század közepére tudta kiheverni. Fejlődésén lendítettek Mária Terézia és II. József reformjai is, melyeknek köszönhetően a település megszabadult a jászói kolostornak fizetett kötelezettségeitől és újra szabad bányaváros lett. A feljődés a város épületeiben is megmutatkozott. Ekkor építették át a 15. századi gótikus templomot és készült el a főtéri Mária-oszlop, 1752-ben felépült Alsómecenzéf első katolikus iskolája, azelőtt az itteni gyerekek Felsőmecenzéfre jártak. 1772-ben a számlálóbiztosok 84 gazdát, 219 zsellért és 201 vagyontalan családot számláltak. 1828-ban 418 házában 3424 lakos élt.

Vályi András szerint "MECZENZEIFEN. Alsó, és Felsõ Meczenzeif. Népes két mezõ Város Abaúj Vármegy. lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik az Ország útban, fájok van, héti, és Országos vásárjai hasznosak, réttyei soványak, lakosai az Országnak külömbféle részeiben keresik élelmeket árkok’ ásásával." ^[1]

Fényes Elek szerint "Alsó-Meczenzéf, német m.-város, Abauj vármegyében, Kassához nyugotra 6 órányira, közel a szepesi, tornai, abauji, határszéleknek összejöveteléhez, 3250 r. kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Postahivatal" ^[2] "Felsõ-Meczenzéf, német-tót m.-város, Abauj vmegyében, az elébbeni városhoz 1/4 órányira; 1949 kath. lak. Kath. paroch. templom. E két város német lakosi hihetõleg Stéjer és Bajor országokból költöztek be, s szavokejtése olly durva és különös, hogy más rokon ajkuak alig érthetik meg. Egyébiránt fáradhatatlan munkás emberek, s vagy az itteni számos vashámorban dolgoznak, vagy kazánokat, patkókat s más vasmiveket készitenek; kézi-mesterségeket folytatnak. Továbbá leghiresebb utcsinálók egész hazánkban, sõt a posványok kiszáritásában is nagyon ügyesek, s innen ritkán szoktak otthon lenni, hanem a földmivelést asszonyaik ûzik. F. u. a jászói prépostság." ^[3]

A 19. század elején Mecenzéfen 215 vashámor működött, melyekben mintegy 500 kovács dolgozott. A hámorok többsége a Bódva völgyében működött. A század végére a hámorok száma 109-re csökkent, az itt dolgozóké pedig 198 volt. 1910-ben 2658 lakosából 1918 német és 596 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. A mai Mecenzéf Alsó- és Felsőmecenzéf, valamint Luciabánya egyesítéséből keletkezett.

[szerkesztés] Nevezetességei

• Az alsómecenzéfi római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban, 1735-ben barokk stílusban építették át. Főoltára a jászói premontrei kolostor templomából került ide.
• Felsőmecenzéf római katolikus temploma 1777-ben épült.
• A régi városháza épületében korabeli freskók láthatók.
• Műemlék kovácsműhely.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Medzev /magyar/
• Mecenzéf a Fórum Kisebbségkutató Intézet honlapján
• A mecenzéfi hámorok

[szerkesztés] Források

A Kassa-vidéki járás települései

Abaújharaszti (Chrastné) · Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde) · Abaújrákos (Rákoš) · Abaújszakaly (Sokoľany) · Abaújszina (Seňa) · Abos (Obišovce) · Alsócsáj (Nižný Čaj) · Alsóhutka (Nižná Hutka) · Alsókemence (Nižná Kamenica) · Alsólánc (Nižný Lánec) · Alsómislye (Nižná Myšľa) · Alsótőkés (Nižný Klátov) · Apátka (Opátka) · Aranyida (Zlatá Idka) · Áj (Háj) · Ájfalucska (Hačava) · Balogd (Blažice) · Baska (Baška) · Bátyok (Bačkovík) · Benyék (Beniakovce) · Bocsárd (Bočiar) · Bódvavendégi (Hosťovce) · Bolyár (Boliarov) · Bölzse (Belža) · Budamér (Budimír) · Bunyita (Bunetice) · Buzita (Buzica) · Csécs (Čečejovce) · Debrőd (Debraď) · Enyicke (Haniska) · Eszkáros (Skároš) · Felsőcsáj (Vyšný Čaj) · Felsőhutka (Vyšná Hutka) · Felsőkemence (Vyšná Kamenica) · Felsőmislye (Vyšná Myšľa) · Felsőtőkés (Vyšný Klátov) · Füzérnádaska (Trsťany) · Garbócbogdány (Bohdanovce) · Györgyi (Ďurďošík) · Györke (Ďurkov) · Hatkóc (Hodkovce) · Hernádcsány (Čaňa) · Hernádgecse (Geča) · Hernádgönyű (Gyňov) · Hernádszentistván (Družstevná pri Hornáde) · Hernádszokoly (Sokoľ) · Hernádzsadány (Ždaňa) · Hilyó (Hýľov) · Idabukóc (Bukovec) · Izdobabeszter (Sady nad Torysou) · Jánok (Janík) · Jászó (Jasov) · Jászómindszent (Poproč) · Jászóújfalu (Nováčany) · Kalsa (Kalša) · Kassabéla (Košická Belá) · Kassamindszent (Valaliky) · Kassaolcsvár (Košické Oľšany) · Kecer (Kecerovce) · Kecerlipóc (Kecerovský Lipovec) · Kenyhec (Kechnec) · Kelecsenyborda (Košický Klečenov) · Királynépe (Kráľovce) · Kisida (Malá Ida) · Kisladna (Malá Lodina) · Kisszalánc (Slančík) · Koksóbaksa (Kokšov-Bakša) · Komaróc (Komárovce) · Lapispatak (Ploské) · Lapispatakújtelep (Nová Polhora) · Lengyelfalva (Košická Polianka) · Magyarbőd (Bidovce) · Makranc (Mokrance) · Mecenzéf (Medzev) · Méhészudvarnok (Dvorníky-Včeláre) · Migléc (Milhosť) · Modrafalva (Mudrovce) · Nagyida (Veľká Ida) · Nagyladna (Veľká Lodina) · Nagyszalánc (Slanec) · Ósva (Olšovany) · Ósvacsákány (Čakanovce) · Patacskő (Vtáčkovce) · Pány (Paňovce) · Péder (Peder) · Perény-Hím (Perín-Chym) · Petőszinye (Svinica) · Ránk (Rankovce) · Ránkfüred (Herľany) · Rás (Hrašovík) · Regeteruszka (Ruskov) · Reste (Rešica) · Rozgony (Rozhanovce) · Rudnok (Rudník) · Sároskőszeg (Kysak) · Sárosófalu (Opiná) · Semse (Šemša) · Somodi (Drienovec) · Stósz (Štós) · Szádelő (Zádiel) · Szalánchuta (Slanská Huta) · Szaláncújváros (Slanské Nové Mesto) · Szepsi (Moldava nad Bodvou) · Szeszta (Cestice) · Tarcavajkóc (Vajkovce) · Terebő (Trebejov) · Tizsite (Čižatice) · Torna (Turňa nad Bodvou) · Tornahorváti (Chorváty) · Tornaújfalu (Turnianska Nová Ves) · Újszállás (Nový Salaš) · Zsarnó (Žarnov)