Matematikai inga
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az inga egy tömegközéppontján kívüli pontban felfüggesztett test, mely a gravitáció hatására a függőleges síkban lengéseket végez. A matematikai inga olyan idealizált inga, mely súlytalan fonálból és rá erősített tömegpontból áll. A valóságos (fizikai) ingákat a matematikai inga csak jó közelítéssel modellezi.
A matematikai inga mozgásegyenlete a tömegpontra ható erők összege:
Ahol:
- l – a fonál hossza,
- g – nehézségi gyorsulás,
- m – a test tömege,
- θ – A fonál függőlegessel bezárt szöge
- A – a gerjesztőerő amplitúdója
- ωD – a gerjesztőerő körfrekvenciája
- γ – közegellenállásból eredő csillapítási együttható
A fenti egyenlet nemlineáris csillapított lengés, vagyis nem harmonikus lengés differenciálegyenlete. Ezt az egyenletet analítikusan nem lehet megoldani akkor sem, ha A=0.
Kis kitérések esetén a szinusz függvényt közelíteni lehet magával a szöggel:
A fenti közelítést alkalmazva, elhanyagolva a csillapítást és a gerjesztést az egyenlet így írható:
Ez az egyenlet egy egyszabadságfokú csillapítatlan, szabadlengéseket végző lengőrendszer egyenlete, amelynek a megoldása:
ahol a kezdeti kitérés, a kezdeti szögsebesség, pedig a körfrekvencia:
A lengés periódusa pedig:
Az inga mozgásának közelítő megoldásából látszik, hogy kis kitérési szögek esetén a lengések frekvenciája nem függ az inga tömegétől és a lengések amplitúdójától, hanem csak az inga hosszától és a nehézségi gyorsulástól. A közelítés megfelelő, ha a kilengések 8 foknál kisebbek.
Ha a kitérés nagyobb, de nincs sem gerjesztés, sem csillapítás, akkor a lengésidő az alábbi képlettel fejezhető ki:
ahol Legendre elsőfajú elliptikus integrálja:
-
- .