Marija Pavlovna Romanova orosz nagyhercegné (1854–1920)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Marija Pavlovna nagyhercegné |
|---|
 idősebb Marija Pavlovna
|
| Született: |
| 1854. május 14. Ludwigslust; Németország |
| Meghalt: |
| 1920. szeptember 6. (66 évesen) Contrexéville; Franciaország |
Marija Pavlovna nagyhercegné (oroszul: Великая княжна Мария Павловна Романовa; Ludwigslust, 1854. május 14. – Contrexéville, 1920. szeptember 6.) orosz nagyhercegné, született Mária Alexandrina Erzsébet Eleonóra mecklenburg-schwerini hercegnő, Vlagyimir Alekszandrovics nagyherceg felesége.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása
Mária mecklenburg-schwerini hercegnőként látta meg a napvilágot Németországban, II. Frigyes Ferenc mecklenburg-schwerini herceg és Augusta Reuss-Köstritz hercegnő harmadik gyermekeként. Édesanyja 1862-ben meghalt, édesapja pedig két éven belül újranősült: Anna hessen-darmstadti hercegnőt vette feleségül. Mária I. Pál orosz cár szépunokája volt, mostohaanyja révén pedig – bár vér szerint nem – rokonságban állt két orosz cárnéval is, Marija Alekszandrovnával és Alekszandra Fjodorovnával.
Édesapja háromszor nősült, három házasságából összesen tizenegy gyermeke született, de ebből csupán három volt lány.
[szerkesztés] Házassága
Mária 1871-ben, tizenhét évesen találkozott először az akkori orosz cár, II. Sándor harmadik fiával, Vlagyimir nagyherceggel. Ekkor Mária már a saját akaratából eljegyezte magát egy német herceggel, de beleszeretett Vlagyimirbe, az eljegyzést pedig felbontotta.
Máriának három évébe telt, hogy meghódítsa Vlagyimirt, aki végül megkérte a kezét. Az egyetlen gondot az jelentette, hogy Mária evangélikus volt, és nem akart áttérni az ortodox hitre, amit pedig minden Romanov-menyasszonytól megköveteltek.
1874 tavaszán II. Sándor nagy nehezen beadta a derekát, így a pár 1874. augusztus 28-án egybekelhetett. Házasságuk nagy nemtetszést váltott ki a többi, már áttért Romanov-feleségből, mert úgy érezték, kivételeznek Máriával.
Oroszországban a nagyhercegné a „Marija Pavlovna” nevet kapta, amit később Pavel nagyherceg lányának születése után (akit szintén Marija Pavlovnának hívtak) megtoldottak egy „idősebb” jelzővel.
A szűk családban csak Miechennek becézett Marija céltudatos, és roppant elbűvölő személyiségű asszony volt, és akkor érezte a legjobban magát, ha felajánlhatta a nála fiatalabbaknak vagy tapasztalatlanabbaknak a segítségét.[1] Nagyon szerette Szentpétervár pompáját és csillogását, és nem elégedett meg a család nőtagjai között betöltött második helyével: az első a cárné, Marija sógornője, Marija Fjodorovna volt. A két Mária köztudottan nem kedvelte egymást, mindenben felül akarták múlni a másikat, és állandóan vetélkedtek.
Marija és Vlagyimir házassága boldognak bizonyult, összesen öt gyermekük született:
- Alekszandr nagyherceg (1875–1877)
- Kirill nagyherceg (1876–1938)
- Borisz nagyherceg (1877–1943)
- Andrej nagyherceg (1879–1956)
- Jelena nagyhercegnő (1882–1957)
Marija csak az 1900-as évek környékén tért áz az ortodox hitre, a rossz nyelvek szerint azért, mert így fiának, Kirillnek nagyobb esélye volt az orosz trónra. (II. Miklósnak csak egy fia volt, de az is vérzékenységben szenvedett, így a cár unokatestvéreinek nagy kilátása volt arra, hogy trónra kerüljenek.)
[szerkesztés] A forradalom és a háború
1909. február 17-én meghalt Vlagyimir nagyherceg, és Marija özvegységre jutott. Bár a gyászruhát soha nem vetette le, élete ezután is tevékeny volt. Rettegett a magánytól és az egyedülléttől, ezért rengeteg jótékonysági rendezvényen és fogadáson vett részt. Átvette férje szerepét a Művészeti Akadémia elnöki székében, és tovább igazgatta gyermekei életét.
Amikor kitört az első világháború, Marija a többi női rokonához hasonlóan nővéri feladatok után nézett. Megvetette Alekszandra Fjodorovna cárnét, aki maga ápolta a sebesülteket, mert szerinte ez rangon aluli tett volt. Ő csak pénzzel támogatta a kórházakat, és néha elbeszélgetett a sebesült katonákkal.
A forradalom után, 1917 februárjában távozott a fővárosból két fiával, Borisszal és Andrejjel. A Kaukázusba utaztak, ahol azonban nyomorogniuk kellett. 1920 januárjában Marija elhagyta a Kaukázust és Novorossziszkba ment, ahol találkozott Olga Alekszandrovna nagyhercegnővel, aki a családjával éppen a Kaukázusba tartott, de nem ment vissza velük. Olga később így emlékezett vissza a találkozásra: „Büszke voltam rá. A veszélyekkel és a nehézségekkel mit sem törődve, makacsul megtartotta a régmúlt dicsőség és ragyogás minden körítését. És valahogyan sikerült neki...”[2] 1920-ban a Fehérek (royalisták) vezére, Kolcsak admirális figyelmeztette Mariját, hogy valószínűleg el fogják veszíteni a polgárháborút. Marija erre úgy döntött, elmenekül a bolsevikok hatalma elől: Oroszországot februárban elhagyta egy olasz óceánjáró fedélzetén.
[szerkesztés] Halála
Ugyan Marija sikeresen elmenekült a bolsevikok elől, de a megpróbáltatások kikezdték egészségét. Először Velencébe ment, majd onnat Svájcba költözött, végül Franciaországban, Contrexéville-ben telepedett le. Egészsége itt tovább romlott, mígnem végül 1920. szeptember 6-án meghalt.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma
)