Margitfalva
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Margitfalva (szlovákul Margecany) község Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában. 2001-ben 2035 lakosából 2006 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Gölnicbányától 8 km-re északkeletre a Hernád bal partján fekszik.
[szerkesztés] Története
Szlovák történészek szerint a Gölnic és a Hernád vidékén már a 9. – 10. században szlávok éltek. A település első említése 1235-ből származik. Birtokosa a Jekelfalussy család volt. Szent Margit tiszteletére szentelt temploma valószínűleg a 13. században épült. 1300-ban Senthmargita, 1338-ban Szent Margitha, 1353-ban Zenthmargytaazzunfolua, 1460-ban Margythfalwa néven említik. Első szlovák említése csak 1588-ban történik Margycziany néven. Ebben az időben kerülhettek a szlovákok többségbe a településen. Az 1662 és 1710 között kitört járványok a lakosságot alaposan megtizedelték, korábbi jelentőségét csak a 18. század végén szerezte vissza. 1787-ben 65 házában 408, 1828-ban 71 házában 517 lakos élt. A község első pecsétje 1789-ből származik, felirata: "Sigil: Communitatis Margithfalva 1789"
Vályi András szerint "MARGITFALVA. Margetzen, Margeczani. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Jekelfalusi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Jekelfalvának szomszédságában, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai külömbfélék." [1]
Fényes Elek szerint "Margitfalva (Margetzan), tót falu, Szepes vármegyében, a Hernád és Gõlnicz vizek összefolyásánál: 517 kath. lak. Bányáiban ezüstöt is ásnak. F. u. a Jékelfalusy nemzetség. " [2]
Lakóinak egy része a 19. század vége óta a vasútnál dolgozik. 1910-ben 798, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott. 1918-ban spanyolnátha járvány pusztított a községben. 1960-ban a szomszédos Főnikszhuta községet csatolták hozzá.
Az 1963-as év döntő változást hozott a település életébe. Ekkor kezdődött el a Ruzsini víztározó építése. Mivel a falu mélyen feküdt, területe a tervezett tározó elárasztásra ítélt területébe esett. 1970-re megszűnt az ősi Margitfalva, csak a templom és a temető maradt meg belőle. A település új központja néhány száz méterrel arrébb épült fel.
Főnikszhuta nevű településrészét a 18. században a Rolló család alapította a környéken kitermelt réz feldogozására. 1879-ben a kohókat már csak faszén égetésére használták, majd 1885-ben végleg bezárták.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Római katolikus temploma 1825-ben épült, a 20. század elején későgótikus stílusban építették át, később modernizálták.
- A falu mellett a Hernádon mesterséges tó van.
- A község jelentősebb építményei Gölnicen ívelő kőhíd és a Hernádon át ívelő fahíd.
- A főnikszhutai részen található Szlovákia leghosszabb villamosított vasúti alagútja.
- A főmikszhutai kastély a 18. század közepén épült barokk stílusban, a 19. század elején bővítették.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796. [1]
- ^ Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára Pest, 1851 [2]
A Gölnicbányai járás települései
 |
|
|---|---|
|
Gölnicbánya (Gelnica) |
|
