Mária Valéria híd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Mária Valéria híd egy Duna-híd az esztergomi Prímás-sziget, és a szlovákiai Párkány között, a Duna 1718,5 folyamkilométerénél. A helyiek 2001-ig csak Csonkahídnak nevezték. Hossza 514 méter. A határátkelő hely a szlovák hídfőnél volt.

Tartalomjegyzék 1 Építése 1.1 Első újjáépítés 1.2 Második újjáépítés 2 A híd hatása a régióra 3 Statisztikai adatok 4 Források 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Építése

A hidat Feketeházy János tervezte, és 1893-ban a Cathry Szaléz hídépítő cég kezdte építeni, miután az érsek lemondott a vámszedési jogáról. Az eredeti, öt nyílású, 496 méter hosszú acélhidat két és fél év alatt építették fel. Először 1895. szeptember 28-án adták át hatalmas ünnepség keretében, amelyen a kormány több tagja is részt vett. A hidat aznap éjfélig vám nélkül volt szabad használni. Ezután 1918-ig az átkeléskor vámot kellett fizetni. A hídszentelést Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás végezte.^[1] Esztétikai okokból változó nyílásmérettel épült, a középső pillérei közötti távolság 118 méter volt, ami abban a korban rekordnak számított. Felszerkezete folyóméterenként 5 tonna körüli volt, ami nagyon könnyűnek mondható. Az építés iratai fennmaradtak, ezekből tudjuk a munkák előrehaladásának gyors ütemét. A két műszaki ellenőr – Éltető Ákos és Pischinger Gyula – hetente készítettek rajzos jelentést. A király engedélyével a hidat Mária Valéria főhercegnőről, I. Ferenc József lányáról nevezték el.

[szerkesztés] Első újjáépítés

1919-ben a párkányi oldalon lévő szélső nyílást légionáriusok lerombolták, ám ezt 1927-re kijavították. Másodszor 1944. december 26-án a visszavonuló német csapatok a három középső nyílást felrobbantották. A második rombolás nyomai több mint fél évszázadig láthatók voltak.

[szerkesztés] Második újjáépítés

Először 1964-ben ült össze a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság, hogy megvitassa a híd jövőjét, de sem ekkor, sem az 1987-ig lefolytatott számos tárgyaláson nem született döntés az újjáépítésről. Az 1980-as évek közepén civil kezdeményezésre létrehozták Esztergomban és Párkányban is a Hídbizottságot. Évtizedes munka után sikerült elnyerni az uniós Phare-program támogatását. 1998-ban jött létre miniszteri szintű megállapodás, és végül 1999. szeptember 16-án megszületett a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló kormányközi megállapodás. A beruházás 19,4 millió euróba került. Ebből a hídépítés 12 millió eurót tett ki, a többi pénz a felhajtó- és bekötőutak építésére, és a vámházra ment el. Felvetődött, hogy megváltoztatják a híd nevét „Barátság” hídra, hogy a híd neve ne utaljon az Osztrák–Magyar Monarchia-beli időkre, de végül az ötletet elvetették.

Az építkezés 2000 októberében kezdődött. A két épségben megmaradt parti nyílást felújították, a felrobbantott hármat újra gyártották. Az eredeti 7,2 méteres űrszelvényt az új előírások szerint 9,5 méterre emelték a szlovák fél kérésére. Az új híd ívesebb lett a korábbinál, így azonban vasúti forgalom lebonyolítására nem alkalmas. (A hidat azért építették ívesre, mert még nem volt tisztázott a Bős–nagymarosi vízlépcső ügye). Ekkor alkalmazták először azt a technikát, amely segítségével a hídelemeket a parton szerelték össze, majd uszályokon szállították a helyszínre, és hidraulikával emelték helyére egy órai munkával. Az utolsó – 603 tonnás – ív 2001. július 27-én került a helyére. Az elkészült hidat 2001. október 11-én adta át Mikuláš Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök, valamint Günter Verheugen, akkori EU-bővítési biztos. Ez volt az utoljára újjáépített híd Európában, amelyet még a második világháborúban robbantottak fel.

[szerkesztés] A híd hatása a régióra

Míg a híd nem állt, a két város között komppal zajlott a közlekedés. Az újjépült híd valódi határvárossá tette Esztergomot és Párkányt. A határátkelő 2005-ös forgalma hússzorosa a 2001 előttinek. Az átadást követő egy év alatt közel 2,5 millió személy és 500 000 jármű lépte át itt a határt. Azóta a két város fejlődése hatalmas lendületet vett, a híd szorosabbra fűzte Esztergom és Párkány kapcsolatát. A Párkány környéki 24 százalékos munkanélküliség a felére csökkent.^[2] A Mária Valéria híd nem csak e két város jelképévé vált, hanem az Ister-Granum Eurorégióé is, aminek létrejötte közvetlenül a hídnak köszönhető. Mivel a híd nem alkalmas teherhídnak, és nem vasúti híd, ezért egy új híd építését tervezik mindkét oldalról, ami összekötné Esztergom és Párkány ipari parkjait is. Ez a szintén tervezett M10-es autópálya vége lenne a magyar oldalon, és Nyitráig vezetne a szlovák oldalon.

• A volt vámszedő ház ma kiállítóteremként működik.

[szerkesztés] Statisztikai adatok

Gépjárműforgalom az esztergom-párkányi határátkelőn ^[3]

1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001	2002	2003	2004	2005
44 269	44 056	41 979	47 000	42 000	43 000	154 230	614 108	760 895	1 015 712	1 692 120

A komp forgalma 2000. augusztus–2001. október között

• személygépkocsi: 39 660
• autóbusz: 79
• tehergépjármű: 478
• motorkerékpár: 196
• személyforgalom: 429 655

A híd forgalma az átadás után 2001. október–2002. augusztus között

• személygépkocsi: 427 627
• autóbusz: 9 222
• teherjármű: 3624
• motorkerékpár: 3 092
• személyforgalom: 1 920 672

[szerkesztés] Források

• Hodossy Gyula: A Mária Valéria híd története (Dunaszerdahely, 1999)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A híd részletesebb története
• Dunaújváros.com