Lakkolit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A lakkolit a legtipikusabb szubvulkáni képződmény. Néhány km átmérőjű, a felszínhez közelebb elhelyezkedő, gomba alakú kőzettömeg, amely a felette lévő üledékes kőzetek rétegeit nem olvasztja meg, csak felboltozza.

[szerkesztés] Keletkezése

A vulkáni anyagok származási helye a kb. 60-120 km-es mélységben elhelyezkedő magmakamra. A magmakamrát a felszínnel összekötő, a Föld kérgét többnyire függőlegesen áttörő csatorna a kürtő, amely a felszínen az általában kör alakú kráterben végződik. A felszínre kerülő anyag többnyire kúp alakban halmozódik fel (vulkáni kúp), formája a kitörés módjától, a vulkáni anyag összetételétől és mennyiségétől függ. A kaldera üst vagy katlan alakú, többé-kevésbé kör alakú, sekély mélyedés, melynek átmérője általában nagyobb, mint a kürtőé. A kaldera leggyakrabban a magma eltávozása után beszakadó magmakamra beszakadásával keletkezik (beszakadásos kaldera), ritkábban a vulkáni kúp legfelső részének lerobbanásával alakul ki (robbanásos kaldera). A felszín felé törekvő magma a mélyben megrekedve hatalmas kiterjedésű magmás kőzettömeggé szilárdul a földkéregben, ezt batolitnak nevezzük, ami a körülötte lévő kőzeteket megolvasztja, átkristályosítja. A batolitnál jóval kisebb, csupán néhány km átmérőjű, a felszínhez közelebb elhelyezkedő, gomba alakú kőzettömeg a lakkolit, amely a felette lévő kőzeteket nem olvasztja meg, csak felboltozza.

Magyarországi példái: Csódi-hegy (Dunabogdány), Karancs (Cserhát),Mórágyi gránitrög (Velencei-hegység).