Ki no Curajuki
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ki no Curajuki, átírásváltozat: Ki no Tsurayuki (?, 880 körül - Kioto, 946 körül) japán költő.
Életéről keveset tudunk. Már egészen fiatalon ismert tankaköltő volt. Rövidebb ideig a császári udvarban élt, itt kapott megbízást 905-ben Daigo császártól az első hivatalos császári versantológia, a Kokinsú (japán nyelven: Régi és modern idők gyűjteménye, 905 vagy 914) elkészítésére. E gyűjtemény 102 saját versét is tartalmazza. A gyűjtemény bevezetőjében összefoglalta saját költői nézeteit, illetve kritikai érveit. A japán irodalomban az első volt, aki a szavak kifejező erejét méltatta. Versei, amelyek legteljesebb gyűjteménye (csaknem 400 költemény) a később összeállított Curajuki-sú (Curajuki versei), igen művelt, kínai hatásokat tükröző, fegyelmezetten és elegáns stílusban író költőt mutatnak. Tosa nikki (Úti feljegyzések Tosából, útinapló, 936) című prózában alkotott írásával a később igen kedveltté vált s versbetétekkel is dúsított naplóműfaj egyik első képviselője és a japán irodalmi nyelv kialakítója volt. A prózai kifejezésformát sok művészi fogással gazdagította, s a szókincset igyekezett irodalmi színvonalúvá tenni. Egyesek szerint a kana nevű szótagírás is tőle származik. Egyéb főműve: Kokinsú-jo (Bevezetés a Kokinsú-hoz, tanulmány, 906). Hó című költeménye:
- Halkan havaz
- s hajunk legyezi a tavasz.
- Mi e csoda? Mi ez a hó?
- Nem föntről, az égből való.
- Ez a tavasz szagos hava.
- Virágzik a cseresznyefa.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
[szerkesztés] Források
Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4
