Karácsonyfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Karácsonyfa a neve a karácsony ünnepére állított, feldíszített fenyőféléknek (lucfenyő, ezüstfenyő, normandfenyő stb.) A karácsonyfa-állítás szokása Skandináviából származik, a harmincéves háború (1618-1648) idején jutott el Németországba, a svédek európai hadjáratai során. Később német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is. Ma már világszerte állítanak karácsonyfát.

[szerkesztés] Története

A fenyők tisztelete már az ókori germán népeknél fellelhető, akik hittek abban, hogy az örökzöldek távol tartják a téli sötétben felbukkanó alvilági lényeket. A középkori szokás szerint egy fiatal fát vágtak ki, ez az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki szintén fiatalon áldozta fel életét. Sok legenda kötődik a karácsonyfához, pl. Luther Márton állított gyermekének először karácsonyfát. Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15.sz. végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették A gyertyás karácsonyfát elsőként 1660as évekre emlékezve Lisolette pfalz-i grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.

Kezdetben édességeket, gyümölcsöket aggattak rá, a speciálisan erre a célra készített díszek később jelentek meg. Napjainkban egyre gyakoribb a környezetkímélőbb műfenyők, élő fenyők és fenyőágak használata.

[szerkesztés] A magyarság körében

A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. században jelent meg, kezdetben főleg a németajkú városi lakosság körében. Az első "magyar" karácsonyfát valószínűleg Brunszvick Teréz állította Aszódon.

A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztig (január 6.) áll. Magyar jellegzetesség a szaloncukor, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira lógatnak.