Kötőjel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

m·v·sz

pont .
felkiáltójel !
kérdőjel ?
vessző ,
pontosvessző ;
kettőspont :
kötőjel -
gondolatjel, nagykötőjel –
három pont … (...)
idézőjelek

macskaköröm „ ” (" ")

lúdláb » «

félidézőjel ’ ’ (' ')

aposztróf ’ (')
zárójelek ( ) [ ] { } 〈〉
ferde vonal, perjel /

Szóközök

szóközök

Egyéb tipográfiai jelek

ésjel, et jel &
csillagjel *
kukacjel, at jel @
visszaper \
díszpont (bullet) •
hiányjel ^
keresztjel † ‡
dollárjel $
fokjel °
számjel, hashmark #
százalékjel % ‰ ‱
bekezdésjel ¶
paragrafusjel §
hullámvonal, tilde ~
aláhúzásjel _
álló vonal, virgula | ¦ ||

A kötőjel (-) olyan írásjel, mely általában az egybeírásnál lazább, de a különírásnál szorosabb kapcsolatot jelöl.

Jele a 45-ös ASCII-kódú karakter.

[szerkesztés] A magyar helyesírásban

Bővebben: kötőjel (magyar helyesírás)

A magyar helyesírásban szavak, szórészek összetartozásának jelölésére szolgál; rendszerint az egybeírás alternatívájaként szolgál bizonyos speciális esetekben. Kötőjel használatos a szótagolásnál és a sor végi elválasztásnál is.

[szerkesztés] Speciális kötőjelek

Egyes szövegszerkesztők ismerik a feltételes kötőjel karaktert is (soft hyphen, Unicode: U+00AD, HTML alatt ), amely sor belsejében eltűnik, sor végén viszont megjelenik. Ez elsősorban akkor hasznos, ha a szó elválasztása nem egyértelmű, és kézzel szeretnénk megjelölni, hol tesszük lehetővé a kötőjelet, ha a szó netán a sor végére kerül.

Ismeretes még a nem törhető kötőjel is (‑, non-breaking hyphen, Unicode: U+2011), amely nem számít szóhatárnak, így az általa összekötött szavakat együtt tartja, ha pedig szóköz után áll, sortörés esetén az új sorba kerül.

Amennyiben fontos a kötőjel helyének jelölése (például helyesírási szótárakban, ha egybeesik a sor végi elválasztójellel, illetve a genfi nevezéktan esetében gyakran), ennek a kötőjelnek a sor végére kerülése esetén az új sor elején is megismétlik.