Julius von Payer
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Julius Johannes Ludovicus von Payer osztrák-magyar monarchiabeli katonatiszt, sarkkutató, hegymászó, térképész és tájkép-festő volt, aki 1841. szeptember 2-án született Schönauban (Šanov) közel Teplicéhez, Csehországban. 1915. augusztus 29-én halt meg Veldesben (Bled), Felső-Krajnában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Katonai pályájának kezdete
Julius Payert fiatalon íratták be az egyik neves kadét kollégiumba Lobzowába, ami Krakkó városához közel fekszik. 1857 és 1859 között a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia kadétja volt. 1859-ben alhadnagyi beosztásban szolgált a 36. gyalogos hadosztályban Veronában. Résztvett az 1859-es Solferinói-csatában. 1860 és 1863 között továbbra is Veronában szolgált. 1863-ban kinevezték történelem tanárnak a kismartoni katonai iskolába. Még ebben az évben elnyerte a hadnagyi rangot. 1866. június 24-én résztvett a Custozai-csatában, hősiessége elismeréseként kitüntették.
[szerkesztés] Payer mint hegymászó
1862-től kezdett szabadidejében a Dél-Tiroli Alpok és a Hohe Tauern hegycsúcsainak meghódításába, megmászásába. 1864-1868 között bejárta az Adamello-Presanella hegycsoportot. Elsőként mászta meg az Adamello-hegyet (3554 méter). Túráiról részletes topográfiai térképeket készített, eredményeinek köszönhetően Payer a bécsi Ausztriai Térképészeti Hivatal egyik munkatársa lett.
[szerkesztés] Payer mint felfedező
1868-ban August Petermann német geográfus meghívására résztvett az 1869-1870-es második német északi-sarki expedícióban. 1871-ben előexpedíciót vezetett Karl Weyprechttel együtt a Novaja Zemlja szigetcsoport felé. 1872 és 1874 között az osztrák-magyar északi-sarki expedíció egyik vezetője volt, az expedíció eredményeképpen felfedezték a Ferenc József-földet. 1874. október 1-én a felfedezésért 44 arany guldennel jutalmazták, 1876. október 24-én megkapta az örökletes lovagi rangot. Még ebben az évben megírta az expedícióról szóló "Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869-1874" című művét. Időközben (1874-ben) kilépett a hadseregből.
[szerkesztés] Payer mint festő
1877-ben megházasodott Fanny Kann-nal egy Frankfurt am Main-i elvált asszonnyal, a házasságból két gyermekük született: Jules és Alice. 1877-1879 között festészetet tanult Frankfurtban, 1880 és 1882 között pedig Münchenben. Monumentális festmény sorozatot alkotott John Franklin sarki expedíciójáról illetve saját északi-sarki felfedezőútjáról. Festményeiért a Müncheni Akadémia nagy medálját is elnyerte. 1882 és 1890 között festőként dolgozott Párizsban, itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal is, akitől elsősorban a fekete és fehér szín használatát, a különböző kontrasztok alkalmazását tanulta meg. 1884-ben egy fertőzés eredményeképpen elvesztette az egyik szeme világát. Festményeit Párizsban, Münchenben, Berlinben és Chicagoban is kiállították, utóbbi helyen 1894-ben aranyérmet kapott alkotásaiért. 1890-ben elvált feleségétől, visszatért Bécsbe és festő iskolát alapított hölgyek részére. 1892-től kezdve gyakran betegeskedett, de ebben az évben alkotta meg az egyik legismertebb képét: a "Sohasem hátrálunk" című festményét.
[szerkesztés] Időskora
1895-ben szeretett volna bekapcsolódni a német déli-sarki expedícióba, ám ez végül betegsége miatt elmaradt. 1903-tól szinte minden évben Bad Veldesben kúrálta betegségét. 1912-ben még egyszer utoljára egy nagyívű vállalkozásba kezdett: egy expedíciót szervezett, mely során egy tengeralattjáróval jutott volna el az Északi-sarkra. A felfedezőút nem valósult meg, Julius Payer 1915. augusztus 29-én meghalt Veldesben szívrohamban. Szeptember 4-én a bécsi Zentralfriedhof-ban temették el. Halála után Dél-Tirolban egy fennsíkot róla neveztek el (Payerhütte), Bécsben a Vega-Payer-Weypracht Kaszárnya nevében őrzi emlékét.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Julius von Payer: "Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869-1874" (Bécs 1876.)
- Andreas Pöschek Az osztrák-magyar északi-sarki expedíció német nyelven (Letölthető PDF formátumban: [1])
