Jobst morva őrgróf
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Morva Jobst, ném.: Jobst von Mähren (feltehetőleg 1354 - Brünn, 1411. január 18.) 1375-től morva őrgróf, 1410-től német-római király a Luxemburgi-házból. Apja János Henrik morva őrgróf, anyja Opavai Margit. IV. Károly unokaöccse.
Tehetséges uralkodóként tartják számon, azonban politikai nézeteit és pártállását a pillanatnyi érdekeinek megfelelően változtatgatta. Dinasztiájának sikereit ügyesen fordította a maga javára. 1387-ben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy unokafivére, Zsigmond kerüljön a magyar trónra.
Jobst a IV. Vencel ellen felkelő cseh nemesek élére állt, ám 1394-ben fogságba vetették, és csak a német fejedelmek nyomásának köszönhetően szabadult.
1397-ben megszerezte Lausitzot.
III. Rupprecht német-római király halála után sikeresen pályázott Zsigmonddal szemben a német királyi címre.
Jobst udvara a korai humanizmus egyik fontos színtere volt.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 9636450536, 122. old.