James D. Watson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Név:	James Dewey Watson
Született:	1928. Április 6 Chicago, Illinois, USA
Szakterület:	molekuláris biológia
Intézmény/iskola:	Harvard-i Egyetem, Cambridge-i Egyetem
Korábbi intézmény(ek):	Chicago-i Egyetem, Indiana-i Egyetem
Fontosabb díjak:	Nobel díj, 1962
Nevéhez fűződő elmélet:	DNS kettős-hélix szerkezete
Hatással voltak rá:	Salvador Luria

James Dewey Watson (1928. április 6 - ) egy amerikai molekuláris biológus. Neve legjobban ismert, hogy meghatározta a DNS kettős-spirál szerkezetét Francis Crick és Maurice Wilkins segítségével. Ezért mind hárman orvosi Nobel-díjjal lettek kitüntve 1962-ben: "a nuklein savak szerkzetei felépítését érintő felfedezésükért és ezek információ szállító szerepéért az élő anyagban".^[1]. Watson az USA-ban a Chicago-i Egyetem és az Indiana-i Egyetem hallgatója volt, majd az angliai Cambridge-i Egyetem-en kezdett el dolgozni. Itt ismerte meg labormunkái során Francis Cricket, akivel közösen e neves feldezést tette.

1956 és 1976 között a Harvad-i Egyetem biológiai laboratóriumának munkatársa, de e közben New York-ban is végzett kutatásokat a rákkal kapcsolatban a Cold Spring Harbor Laboratóriumában (magyarul: Hideg tavasz kikötője Labor). Ennek a labronak 1994-ben elnöke lett 10 évre, de egészen 2007-ig töltött be vezető pozíciót. 1988 and 1992 között részt vett az amerikai Egészségügyi Minisztérium (NIH) Human Genom Projectében, amelynek célja a teljes emberi genom meghatározása volt. E mellett számos népszerű könyv szerzője, köztük "A gén molekuláris biológiája" (1965) és a "A kettős hélix" (1968) című könyveké.

[szerkesztés] Élete

Watson 1928. Április 6-án született Chicago-ban, egy üzletember fiaként, James Dewey Watson és Margaret Jean Mitchell gyermekeként ^[2]. Édesapja USA középnyugati tájáról származott, ^[3]míg érdesanyja egy szabó lányaként skóciai szálakkal rendelkezett. Watsont már gyermekkorában is elbűvölték a madarak, és mindig szerette figyelni őket, apjával egyetemben. ^[4] Már kisgyermek korában megmutatkozott különös tudása, így feltünt egy rádió kvíz műsorban, ahol hasonló gyerekkekel szemben kellett helyt állnia. ^[5] A Chicago-i Egyetem liberális gondolkodású rektorának köszönhetően már 15 éves korában felvételt nyert a Chicago-i egyetemre. ^[6] . Életének egyik fordulópontját jelentette, hogy 1946-ban elolvasta Erwin Schrödinger's What Is Life? (Mi az élet?) című könyvét. Ez örökre megváltoztatta az életről alkotott képét, így a tudományos ambíciói közt is az ornitológiát a genetika váltotta fel. ^[7] Diplomáját zoológiából kapta meg 1947-ben szintén a Chicago-i Egyetem keretein belül. Az önéletrajzában A hely, ahol az unalams embereket el lehet kerülni névvel illette később egyetemét, amely mint később irja, maga volt az idilli környezete egy kutató számára. Belenevelték a kritkai gondolkodást, ugyanakkor nem kellett semmilyen téves gondolat miatt szenvednie, ami akár hátráltathatta is volna a munkáját, ellentétben a Harvard-i Egyetemmel.

A diploma után Salvador Luria munkái nagy hatást gyakoroltak rá. Luria egy kutatója volt az olyan vírusoknak, amelyek baktériumokat támadnak meg, ezeket a vírusokat ma bakteriofágoknak nevezzük. Luria ekkoriban Max Delbrück-el együtt dolgozta ki a Luria-Delbrück kutatásást (1943), amely a spontén mutációkkal foglalkozott. Később ezért 1969-ben szintén orvosi Nobel-díj kitüntetésben részesítették őket. Luria and Delbrück a "Phag csoport" vezetői között volt, és jelentős kutatási eredményeket értek el a különböző élőlények vizsgálata során (pl. Drosophila), amely fontos lépés volt a mikrobiológia tudomány kialakulásában. 1948 elején Watson csatlakozott a csoporthoz és elkezdte PhD kutatási munkáját Luria Indianai Egyetemen található kutató laboratoriumában. Ennak az évnek a tavaszán találkozott először Delbrückel, majd ugyanazon a nyáron egy újabb találkozásra is sor került, amikor is lehetősége volt megtekinteni a Cold Spring Harbor Laboratoriumot és az ott folyó kutatási munkát.^[8] A Phag csoport úgymond egy szellemi segítő társként hatott Watsonra, amikor elkezdett velük dolgozni. A csoport kutatói úgy gondolták megtalálták azt az utat, amelyen keresztül eljuthatnak a gén fizikai meghatározásáig. 1949-ben Watson Felix Haurowitz-al együtt elvégzett egy kurzust, az akkor meghatározó elméletről: a fehérjék gének és sokszorozzák önmagukat. ^[9] Míg a másik fő része a kromoszómának, a DNS, amelyet akkoriban hülye tetranukleotid névvel illettek, mert úgy gondolták, hogy csak szerkezeti segítséget nyújt a fehérjék sokszorozódásához. Bár Watson ebben az időben mindenképp a Phag csoport befolyásolása alatt volt, már ismerte Oswald Avery munkáját, aki megkérdőjelezte a fenti állításokat, és azt sejtette, hogy a DNS a genetikai információt hordozó molekula. Watson kutatásait ez időben Röngen-sugárzás segítségével végezte inaktív baktérium vírusokon (fágokon).^[10]. A PhD címét szintén Zoologiából kapta, immár az Indianai Egyetem keretein belül, amikor mindessze csak 22 éves volt.

1968-ban Watson feleségül vette Elizabeth Lewist és igazgatója lett a Cold Spring Harbor Labornak. 1970 és 1972 között Watsonnak két gyermeke született, majd velük együtt a család 1974-ben a labor városába költözött. Watson az igazgatói majd az elnöki pozíciót összesen 35 évig töltötte be, majd átvette a kancellári pozíciót. E pozícióban egészen 2007 októberéig volt, amikor is lemondásra kényszerült, mert megvádolták, hogy visszaélt kapcsolatival és befolyásolta a publikációk megjelenését.

[szerkesztés] A DNS szerkezete

[szerkesztés] Hivatkozások