Ia típusú szupernóva
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az Ia (kimondva: „Egy a”) típusú szupernóva a szupernóvák egy alosztálya, szoros kettős vagy többes rendszerekben lévő fehér törpék végső robbanása.
A szoros rendszerekben keringő fehér törpék kísérőcsillaguktól – amely többnyire egy vörös óriás – akkréciós korong közvetítésével – anyagot kapnak. Az idők folyamán több nóvakitörés is előfordulhat, melyek során a felhalmozott gázokból a hidrogén fuzionál és a magfúzió végtermékei visszamaradnak. Ez a folyamat egészen addig tart, amíg a fehér törpe át nem lépi a Chandrasekhar-határt (a Nap tömegének 1,44-szerese) és a saját gravitációja alatt össze nem roppan. Az ekkor beinduló szénfúzió a csillagot teljesen szétszakítja, így e jelenséget termonukleáris szupernóvának is nevezik. Annak ellenére, hogy e folyamatban relatíve alacsony tömegű csillagok vesznek részt, ezek a legfényesebb szupernóvák. Eddig egyetlen, ilyen típusú szupernova progenitorát (a robbanást kiváltó csillagot) sem sikerült egyértelműen azonosítani, a mert a fehér törpék halvény csillagok, emellett a velük együtt keringő vörös óriásokkal esetleg közös gázburokban lehetnek, amely elnyeli a csillagok fényét, ezt egy viszonylag távoli galaxisban kimutatni nem könnyű. A fehér törpe felszínére zúduló anyag erős ultraibolya-sugárzást kelt, ezért ez esetleg megfigyelhető. [2]
Az extragalaktikus távolságmérésben szerepük nagyon fontos: mivel az elfogadott elméletek szerint a robbanás mindig a Chandrasekhar-határ átlépésekor történik, ezért a robbanó csillagok tömege, így a robbanásban részt vevő anyag mennyisége, végső soron a robbanás abszolút fényessége minden esetben megegyező. Így lehetőság nyílik standard gyertyaként történő felhasználásukra igen távoli galaxisok esetében, melyekben robbannak.
Újabban vitatják az Ia szupernóvák állandó abszolút fényességét bizonyos esetekben[3]: elvben elképzelhető, hogy szoros kettős rendszerekben mindkét komponens fehér törpévé alakult, és egymás körüli keringésük közben egyre közelebb kerülve egymáshoz, egyszerre csak összeolvadnak, és így lépik át a Chandrasekhar-határt, az így keletkező objektum tömege bizonytalan, elvben a Chandrasekhar-határ kétszeresét is megközelítheti, így a szupernóva fényessége is jóval nagyobb lehet, így egyes esetekben a szupernovákkal történő távolságmérés bizonytalan lehet. Más esetekben, ha a robbanó csillag forgási sebessége igen nagy, a centrifugális erő ellene dolgozhat a csillag összeroppanásának, így újra a szokottnál nagyobb tömeg elérésekor robbanva, megint csak fényesebbé téve a létrejövő szupernóvát. Távoli galaxisokban fellángolt szupernovák esetében ismeretlen (és nehezen becsülhető) a távoli galaxisokon belüli fényelnyelés is.[4]
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az Ia típusú szupernóva-robbanás – ELTE Interaktív Csillagászati Portál
[szerkesztés] Lábjegyzetek
- ^ Szimultán szupernóvák – Hírek.csillagászat.hu; Szerző: Kovács József
- ^ Azonosították egy felrobbanó fehér törpe szülőcsillagát? – Hírek.csillagászat.hu; Kovács József, 2008. február 15.
- ^ Stevenson, David S.: A bigger bang, Sky & Telecope, 2007/07
- ^ Hetesi Zsolt: Az Ia szupernóvák és a gyorsulva táguló Világegyetem rejtélye még nem ért véget! – Előadás, Bajai Nagytávcsöves és CCD Amatőrcsillagász Találkozó, 2006. október 21.
