Spirálgalaxis
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A spirálgalaxisok a szabályos galaxisok egyik fő csoportja, melyeknél a galaxismagot lapos korong veszi körül, amelyben spirálkarok helyezkednek el. Tejútrendszerünk is spirálgalaxis.
A központi, megközelítőleg gömb alakú mag öreg, II. populációs csillagokból áll, melynek középpontjában, a galaxisok nagy részében, több millió naptömegű szupermasszív fekete lyuk van. Az ezt körülvevő korongban vannak a spirálkarok, ezek fiatal, I. populációs csillagokból állnak, és sok csillagközi anyagot tartalmaznak, bennük jelenleg is zajlik csillagkeletkezés. A csillagközi anyag az össztömegnek csupán néhány százalékát teszi ki, és a galaxis fősíkja mentén erősen koncentrált. A csillagokhoz hasonlóan, a spirálkarok is forognak a központ körül, de állandó szögsebességgel.
A galaxis legkülső vidéke a gömb alakú galaxishalo, ennek sugara megközelítőleg a spriálkarokéval egyezik meg, és öreg, II. populációs csillagokból, valamint gömbhalmazokból áll. A magtól a periféria felé folyamatosan ritkul.
A spirálgalaxisok egyharmad része közönséges spirálgalaxis, kétharmaduk pedig küllős spirálgalaxis (jelölésük: SB). Mindkét típus esetében három alosztályt (a, b, c) különböztetnek meg, a galaxismag viszonylagos fejlettsége alapján (a: fejlett mag, c: viszonylag halvány mag). A küllős spirálgalaxisok három alosztályát (SBa, SBb, SBc) Gérard de Vaucouleurs csillagász javasolta, ennek ellenére a Hubble-féle osztályozásban a d altípust is alkalmazzák. Ez a rendszerezés azonban nem utal feltétlenül a galaxisok fejlődési stádiumára, amire nagy hatással vannak a galaxisütközések. Spirális galaxis a Vadászebek csillagképben található Messier 51 és a Nagy Medve csillagképben található Messier 101 jelű Messier-objektumok. Mindkét objektum esetében merőlegesen látunk rá a galaxis korongjára.
