Hazafias Népfront
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Hazafias Népfront (rövidítve: HNF) sajátos társadalmi szervezet volt 1954 és 1990 között, amelynek célja "a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogása" volt. Egyéni tagsága nem volt, ú.n. tömegmozgalomként működött. Az akkori politikai rendszer minden elemét, az MSZMP-t, a tömegszervezeteket, valamint a társadalmi és kulturális szervezeteket "egyesítette". Önálló napilapja volt 1954 és 1989 között: a Magyar Nemzet.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Megalakulása
1954. őszén, október 22-24-én alakult, a Magyar Függetlenségi Népfront utódszervezeteként. A magyarországi népfrontpolitika szervezeteit (Magyar Front, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (1944-45) és a Magyar Függetlenségi Népfront) tekintette elődeinek. Megalakításában nagy szerepe volt Nagy Imre miniszterelnöknek, aki ezáltal kívánta politikai szerephez juttatni a (kommunista) párton (MDP) kívüli állampolgárokat.
[szerkesztés] Az 1956. évi forradalom után
Tényleges szerephez az 1956. évi forradalom leverése után jutott. A kádári restauráció idején az egypártrendszerű országban a Hazafias Népfront volt "a szocialista nemzeti egység kifejezője". Kiemelkedő szerepet kapott az országgyűlési és a tanácsi választások előkészítésében és lebonyolításában. Egészen 1985-ig csak az lehetett jelölt a választásokon, aki a Hazafias Népfront programját elfogadta. Az 1980-as évek második felében, főleg Pozsgay Imre főtitkársága idején, a Hazafias Népfront jelentősége növekedett.
[szerkesztés] Megszűnése
A rendszerváltás folyamatában addigi kizárólagos feladatai meszűntek. 1989 októberében kíséreletet tettek az első szabad választásokon pártoktól függetlenül való indulásra. Október 15-én a HNF kongresszusán Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztert választották a mozgalom elnökévé és köztársaságielnök-jelöltté. A HNF alelnöke Mikola István, főtitkára Kukorelli István egyetemi tanár lett. Mint független mozgalom, Hazafias Választási Koalició néven választási együttműködésre lépett 12 egyéb társadalmi szervzettel. Az 1990. évi országgyűlési választásokon sikerült országos listát állítania, azonban nem jutott mandátumhoz. 1990. júniusban megszűnt. Jogutódjaként 1990. augusztus 4-én alakult meg a Demokrata Koalíció.
[szerkesztés] Feledatai
- Az országgyűlési választások előkészítése és lebonyolítása, listák állítása
- Részvétel a jogalkotásban, törvényjavaslatok és más jogszabályok előkészítése,
- A "társadalmi öntevékenység" szervezése.
[szerkesztés] Vezető szervei
- Kongresszus,
- az Országos Tanács,
- az Országos Tanács elnöksége
[szerkesztés] A budapesti bizottság
- A budapesti bizottság első elnöke Harrer Ferenc volt. A bizottság 1957 októberében alakult újjá. Tagjainak száma 135, az elnökség létszáma 33 fő volt.
[szerkesztés] Ismertebb vezetői
- Dobi István (OT elnöke 1954 – 1968)
- Apró Antal elnök (1956. június 16. – 1957)
- Bognár József akadémikus (1972-től alelnök)
- Bognár Rezső akadémikus (1960 – 1964 alelnök, 1964-től OT Elnökségének tagja
- Gáspár Sándor (1957-től OT Elnökségének tagja, 1960- 1964 alelnök)
- Kállai Gyula (1954-től OT tagja, 1957-től OT Elnökségének tagja, 1958-tól elnök)
- Pozsgay Imre
- Kulcsár Kálmán dr. (elnök 1989. október 15-től)
- Kukorelli István dr. (főtitkár 1989. október 15-től)
- Mikola István
[szerkesztés] Források
- Akadémiai Kislexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989 I. kötet ISBN 963 05 5280 9
- Magyar Nagylexikon
- Budapest lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
