Hartmann von Aue
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Hartmann von Aue, névváltozat: Ouwe (1168 körül - 1210 után) német költő
Önéletrajza német sváb területen készült. Az Aue nevű hűbérúr szolgálatában állt. Kora egyik elgműveltebb költője volt, műveltségét feltehetően a reichenaui kolostorban szerezte, ahol papnak tanult. 1189 - 1191 közt részt vett Barbarossa Frigyes keresztes hadjáratában, 1195 körül lovaggá ütötték. Gottfried von Strassburg a Tristan című műben még mint élő írót említette (1210).
Működése a középkori német irodalom virágkorára, a középfelnémet időszakra esett. Világi témák uralkodtak az mindenekelőtt a kialakuló lovagi társadalom irodalmában. A német lovagi epika leginkább a nyugat-európai lovagvilág közkeletű mondai forrásaiból merített. Az 1180 - 1185 közt megírt Büchlein (Könyvecske) című didaktikus, lírai költeményében a test és a lélek vitázik egymással a lovagi szerelemről. 1185 körül írott Erec című lovagi eposza a Németországban általa meghonosított kelta Arthur mondára, illetve annak Chrétien de Troyes francia költő által készített feldolgozására épül, amelytől azonban finom stilizáltsága megkülönbözteti. A vallásosságot és életörömöt egyaránt sugárzó mű megírása után, feltehetőleg hűbérura korai halálát gyászolva az 1187 - 1189 évek közt, szintén francia forrásra támaszkodva megírta Gregorius című verses legendáját: ebben az eredendő bűn sajátosan vallásos problematikája foglalkoztatta, aszkézist és alázatot prédikált. A keresztes hadjárat során is három, mély vallásosságról tanúskodó dalt írt. 1195 körül keletkezett leghíresebb munkája, a Der arme Heinrich (Henrik lovag) című, latin forrásra utaló verses elbeszélése. A cselekményt a középkori német élet reális környezetébe helyezte. 1200 után a 8000 sorból álló Iwein című eposszal jelentkezett, amelynek ugyancsak a Chrétien de Troyes által feldolgozott Arthur-monda volt a forrása.
Hartmann vob Aue munkáit költőiség és emelkedett stílus jellemzi, érintkezése a francia kultúrával döntően befolyásolta irodalmi pályafutását. A legjobb epikusok egyike volt, jelentős Minne-dalokat is írt, a középkori lovagi-udvari etika gondolatgazdag, kiemelkedő képviselője volt. Eposzai később az udvaroknál elterjedt és kedvelt német verses regényt teremtették meg. Kortársai és késői utódai a legkiválóbb epikusok közt tartották számon. Henry Wadsworth Longfellow, Gerhart Hauptmann és Thomas Mann egyaránt merítettek költői anyagából.
[szerkesztés] Források
Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4