Haraszti Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Haraszti Sándor (Czinderybogád, 1897. november 18. – Budapest, 1982. január 19.) újságíró, politikus.

[szerkesztés] Élete

Pécsett érettségizett, majd a vasútnál lett tisztviselő. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben harcolt. 1919-ben a szocialista párt tagja lett. 1921-ben Jugoszláviába emigrált, ahol a Bács-megyei Napló, illetve a Hírlap újságírójaként dolgozott. 1929-ben tért vissza Magyarországra. 1930-tól a kolozsvári Korunk című baloldali folyóirat budapesti munkatársa volt. Párttevékenységéért többször volt börtönben.

1945 és 1948 között a Szabadság című napilap szerkesztője, ezután az MDPKB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője volt. 1949-től az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója lett. 1950. november 28-án letartóztatták és kitalált vádak alapján halálra ítélték, ezt utóbb életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1954-ben rehabilitálták, és a Béke és Szabadság főszerkesztője lett. Az ezt követő időszakban a Nagy Imre körül csoportosuló reformerek egyik vezető egyénisége volt. 1955 októberében Vásárhelyi Miklóssal tiltakozó memorandumot kezdeményezett a kulturális élet korlátozása ellen. A memorandumot eredetileg 59-en írták alá, de utóbb többen visszavonták az aláírásukat és csak nyolcan tartottak ki: Aczél Tamás, Benjámin László, Déry Tibor, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Szervánszky Endre és Vásárhelyi Miklós. [1] A memorandum következtében Vásárhelyi Miklóssal együtt kizárták a pártból.

1956 júliusában visszavették a pártba. 1956. október 31-től az új pártlapnak, a Népszabadságnak lett a főszerkesztője. Horváth Mártonnal ketten készítették annak a rádióbeszédnek fogalmazványát, amelyben Kádár János november 1-jén bejelentette az MSZMP megalakulását. [2] 1956. november 4-én Nagy Imre csoportjával a jugoszláv követségre menekült, majd Snagovba (Románia) internálták. 1958. augusztus 19-én hat évi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiát kapott. Ezután 1980-ig az Akadémiai Kiadónál dolgozott. Az 1981-ben alapított Beszélő egyik szerkesztője volt.