Hám János
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Hám János (Gyöngyös, 1781. január 5. – Szatmárnémeti, 1857. december 30.) esztergomi érsek, szatmári püspök.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Iskoláit szülővárosában, Rozsnyón és Egerben végezte. Ez utóbbi helyen belépett a papneveldébe. Mint ifjú áldozópap, a lekipásztorkodás terén működött. Még csak 13 éve volt pap, amikor az egri káptalan kanonokává nevezték ki. 1828-ban szatmári püspökké szentelték. Szerény, mondhatni önmegtagadó életét egészen egyházmegyéjének szentelte. Szegény, fiatal egyházmegyéjének úgyszólván ő volt a második megalapítója. Szatmár városa is végtelen sokat köszönhet neki. A szegényeknek ápolóintézetet, irgalmasrendü kórházat, tanítóképzőt épített. A székesegyházat, püpöki lakot kibővítette. Hatalmas apácakolostort emelt, konviktust, kálváriát létesített. V. Ferdinánd a titkos tanácsosi ranggal és a szentjobbi javadalmas apátsággal emelte tekintélyét, amikor pedig Kopácsy József halálával 1848-ban a primási szék megürült, 1848 júniusában esztergomi érsekké nevezte ki. Amikor a császári csapatok elfoglalták Pestet, nyíltan szembefordult az 1848–49-i forradalommal és szabadságharccal, pásztorleveleiben az uralkodó iránti engedelmességre buzdította a lakosságot. A magyar kormány árulónak bélyegezte és zárolta birtokait. 1849 júliusában lemondott az érsekségről, és visszatért a szatmári püspökségbe.
[szerkesztés] Művei
- Szentbeszédeit diszes kiadásban Meszlényi Gyula, Szatmár püspöke adta ki: Hám János szentbeszédei (I–III. Szatmár, Pázmány Sajtó, 1894);
- Hám János emlékiratai (Bp., 1927).
[szerkesztés] Források
- Magyar Életrajzi Lexikon
- Pallas Nagy Lexikona