Áldozópap
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az áldozópap a katolikus egyházban az egyházi rend második fokozata a püspök és a diakónus között.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A szó eredete
A görög preszbüterosz szóból származik. A preszbiter eredetileg vént jelent, a zsidó társadalom felső vezetése volt a vének tanácsa.
[szerkesztés] Története
A katolikus egyházban az egyházközségeket kezdetben a püspök vezette, aki mellett tanácsadóként voltak jelen a preszbiterek. Később, az egyház elterjedtével, és különösen, hogy a falvakban is megalakultak az egyházközségek, a püspök a preszbiterek közül küldött ki egyet-egyet, hogy vezessék az új egyházközséget. Így egyre nagyobb jelentősége lett az egyházi rend fokozatai között.
[szerkesztés] Az áldozópapok feladatai
Ma a legtöbb egyházi személy áldozópap, ők adják az egyházközségek papságát mint plébánosok és káplánok. Természetesen vannak papok a püspök mellett az egyházmegye vezetésében, az egyházi intézmények élén, iskolákban, egyetemeken is.
Feladatuk a szentmise bemutatása, a szentségek, szentelmények kiszolgáltatása, hitoktatás, ha plébánosok, az egyházközség vezetése. A nyugati egyházban csak nőtlen embereket szentelnek áldozópappá (cölibátus), a keleti egyházban nőseket is.
[szerkesztés] Öltözet
Öltözetük: reverenda (hosszú, fekete, végig gombos „köntös”), liturgiában pedig alba, nyakban viselt stóla és miseruha, vagy reverendán viselt karing és palást.
