Girard de Rousillon
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Girard de Rousillon, címváltozat: Girart de Rousillon, ismeretlen szerző által 1160 körül Poitouban írott, kevert francia - provanszál nyelvű chanson de geste. A mű 10 000 tízszótagú, rímes verssorból áll.
A mű cselekménye: a bizánci császár a leányát Martel Károly francia királynak, illetve az uralkodó legfőbb hűbéresének, Girard de Rousillonnak szánja. A királynak az elsőszülöttet, Berte-et kellene elvennie, Girard felesége lenne a másodszülött, Elissen. Elissen azonban sokkal szenn nővérénél, ezért a király azt követeli, hogy Girard mondjon le róla, noha már eljegyezte. Girard csupán a pápa rábeszélésére hajlandó erre, s csak azután, hogy Elissent örök szerelméről biztosította őt. A királyt ezek után nem hajlandó tovább szolgálni, s azt követeli, hogy mivel átengedte jegyesét az uralkodónak, az egyezzen bele hűbérbirtoka szabad birtokká való átminősítésébe. A király ezt meg is engedi, de fenntartja a vadászat és a halászat jogát, azaz mai értelemben támaszpontokat szerez Girard területén, ami elkerülhetetlenné teszi a fegyveres összetűzést. Két hadjáratban az elkeseredetten védekező Girard végül is veszít, a király minden vagyonától megfosztja, s hűséges felesége, Berte társaságában száműzetésbe kényszerül. Koldusként bolyong Franciaországban, s csak a bosszúra gondol. Felesége tartja benne a lelket, s igyekszik férjét a megbocsátásra bírni. Húsz év múlva a királynő közelébe jutnak, aki még mindig szereti egykori jegyesét. Mivel épp húsvét van, a király amnesztiában részesíti volt ellenfeleit. Girard már-már elfogadja a király békejobbját, de amikor ismét megpillantja elvesztett földjeit, ünnepélyes ígéretet tesz a fiának, hogy visszaszerzi elkobzott javait. Egy királyi báró meghallja szavait, és leszúrja a fiút. E gyilkosság Girard bosszúvágyának is megadja a kegyelemdöfést, belátja, hogy ártatlan gyermeket kevert harcias terveibe, s ezért lakolnia kell. Fájdalma tetőpontjában lemond minden követeléséről, felesége apátságot alapít Vézelay-ben, s Girard vele együtt dolgozik: hordják a követ és a homokot, segítik a kőműveseket a vézelayi templom megépítésében. Itt szállja meg végre a lélek békéje, amikor végleg megszabadul minden anyagi vágytól és kísértéstől.
Az eposz ritkaságszámba menő vonása a csaták közti egyeztető tárgyalások leírásában rejlik. Girardot a pápa és környezete szüntelenül békíteni próbálja az uralkodóval, Girard szüntelenül szabad birtokára és teljes függetlenségére hivatkozik, békítő hívei azonban a királynak kijáró teljes engedelmességre intik. Hosszú, szinte jogászi magyarázatok bizonygatják a független birtokosság és a szabad birtok (allodium szemben a feudummal) fogalmát, de a felek képtelenek egyetérteni: a király végső soron felettese mindenkinek.A feudális rend e jellegegzetességéből, amely még nélkülözte a modern értelemben vett birtoklás, illetve szabadság fogalmát, származnak a fegyveres konfliktusok, amelyek lezajlását az északi heroikus eposz, illetve a déli trubadúrlíra elemei színezik, a történet pedig végül a legendák alázat- és engesztelésmotívumával zárul.
[szerkesztés] Források
Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4
