Gioacchino da Fiore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Gioacchino da Fiore fametszetű portréja

Gioacchino da Fiore, névváltozat: Joachim de Floris (Celico, 1130 körül - S. Giovanni in Fiore, 1210 körül) olasz egyházi író

Cisztercita rendi apát volt. Életrajzi adataihoz számos legenda tapadt. Parasztcsalád sarja volt, fiatal korában elzarándokolt Jeruzsálembe és Konstantinápolyba. 1150 - 1155 körül belépett a sambucinai cisztercita rendbe, 1177-ben rendfőnökké nevezték ki, 1182-ben vagy 1183-ban a pápánál járt, hogy jóváhagyassa bibliamagyarázatait. 1183-ban költözött Casamariba, itt ismerte meg későbbi életrajzíróját, Lucát, s itt alkotta főbb műveit, a Concordia Veteris et Novi Testamenti-t (Az Ó- és Újszövetség összhangja, 1183) és a Psalterium decem cordarum (Tízhúrú citera, 1183) egy részét. 1191-ben elhagyta Casamarit, kilépett a cisztercita rendből és remeteségbe vonult Pietralatába, majd egy calabriai apátságba, S. Giovanni in Fioréba, ahol új rendet alapított, amelyet III. Celesztin pápa 1196-ban ismert el. Történelmi és filozófiai tételei miatt hamarosan szembekerült az egyházzal. Profetikus jellegű irataiban szigorú egyházi reformokat követelt, a Szentháromságot csupán erkölcsi egységnek tekintette, szerinte az emberiség története ciklikusan zajlik, szabályos rendben, a jövő tehát megsejthető, így a kereszténység sem lezárt tan. A cisztercita rend megújulását követelő joachimizmusből a feudális rend bukásának sürgetését is kiolvasták. Tanait az 1215-ös zsinat ítélte el, könyveinek olvasását a pápa 1268-ban tiltotta be.

Komoly hatást gyakorolt az irodalomra és a kultúrára, így Münzer Tamásra is. Dante a Paradicsom 12. énekében említi, amikor a teológia megújulásáról beszél. Írásainak egy része elveszett, mások csak régi kiadásban ismertek, mint például a Concordia Veteris et Novi Testamenti (1519-ből); az Expositio in Apocalipsim (1627-ből); az Adversus Judaeos (A zsidók ellen) és a De articulis fidei (A hit tételeiről). Elveszett a De unitate seu essentia Trinitatis (A szentháromság egy-volta, avagy lényege), amelyet teológiai vitapartnere, Pietro Lombardo ellen írt.