Enterobacteriaceae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Enterobacteriaceae
Citrobacter freundii (elektronmikroszkópos felvétel)
Rendszertan
Ország: Baktériumok (Bacteria) Törzs: Proteobacteria Osztály: Gammaproteobacteria Rend: Enterobacteriales
Nemzetség
Lásd szöveg

Az Enterobacteriaceae egy nagy baktériumcsalád. Genetikailag a Proteobacteria törzsbe tartoznak, ahol saját osztályuk van. Az elnevezés a görög enteron szóból ered, ami belet jelent. Az ebbe a családba tartozó baktériumok a normál bélflóra alkotói emberben és a legtöbb állatban. Ezenkívül a természetben bárhol megtalálhatóak: vizek, szennyvizek, növények felszíne, rothadó anyagok stb. Az emberre patogén baktériumok közül a legismertebbek a Salmonella és az Escherichia coli. Az utóbbit gyakran használják genetikai, biokémiai és mikrobiológiai kisérletekben.

[szerkesztés] Morfológia/Anyagcsere

1-3 μm hosszú, esetenként burkos pálcika alakúak, spórát nem képeznek. Általában csillókkal rendelkeznek, amelyek peritrich elhelyezkedésüek (a baktérium egész felszínén megtalálhatóak). Ez alól kivételek a Shigella és Klebsiella nemzetség tagjai, valamint a Salmonella gallinarum.

Festődésük: Gram-, mivel a sejtfaluk egy vékony mureinrétegből és egy második foszfolipidekből és lipopoliszacharidokból felépített rétegből áll. Fukszinnal jól festődnek.

Tenyésztésük: igénytelen, generációs idejük rövid, Topt= 37 oC (10-45 oC). Különböző specificitású táptalajokon tenyészthetőek:

• gyengén szelektív táptalajok (Gram+ és egyes Gram- baktériumok gátlása)
• közepesen szelektív táptalajok (Enterobacteriaceae család egyes tagjanak növekedését is gátolja)
• erősen szelektív táptalajok (egy nemzetség tagjai szaporodnak rajta)
• politróp táptalajok – egyszerre többféle tulajdonság jelzésére alkalmas

Biokémia: A család tagjai fakultativ anaerobok, tehát úgy oxigén jelenlétében, mint annélkül tudnak energiát termelni. A család tagjainak elkülönítése biokémiai tulajdonságaik alapján történik: különböző enzimek termelésének a jelenléte (kataláz pozitívak, oxidáz negatívak), nitrátredukció vagy oxidatív és fermentatív szénhidrátbontás sav- és gáztermelés közben.

Ellenállóképességük gyenge. Vízben, szennyvízben vagy bélsárban ugyan hónapokig életképesek maradnak, de beszáradva néhány nap alatt elpusztulnak. 60 °C-on 15-20 perc alatt elpusztulnak.

Antigénszerkezet: O-, K- és H-antigénekkel rendelkeznek.

• O-antigének – típusspecifikus sejtfalhaptének, kémiailag poliszacharidok
• K-antigének – burokanyagok
• H-antigének – a csillók felületi fehérjéi

[szerkesztés] Nemzetségek

• Alishewanella
• Alterococcus
• Aquamonas
• Aranicola
• Arsenophonus
• Azotivirga
• Blochmannia
• Brenneria
• Buchnera
• Budvicia
• Buttiauxella
• Cedecea
• Citrobacter
• Dickeya
• Edwardsiella
• Enterobacter
• Erwinia, például Erwinia amylovora
• Escherichia, például Escherichia coli
• Ewingella
• Grimontella
• Hafnia
• Klebsiella, például Klebsiella pneumoniae
• Kluyvera
• Leclercia
• Leminorella
• Moellerella
• Morganella
• Obesumbacterium
• Pantoea
• Pectobacterium
• Candidatus Phlomobacter
• Photorhabdus, például Photorhabdus luminescens
• Plesiomonas, például Plesiomonas shigelloides
• Pragia
• Proteus, például Proteus vulgaris
• Providencia
• Rahnella
• Raoultella
• Salmonella
• Samsonia
• Serratia, például Serratia marcescens
• Shigella
• Sodalis
• Tatumella
• Trabulsiella
• Wigglesworthia
• Xenorhabdus
• Yersinia, például Yersinia pestis
• Yokenella