Sejtfal
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A sejtfal a sejtet körülvevő, a sejtmembránon kívül található, meglehetősen merev réteg. A sejt számára szilárdságot ad, védelmet nyújt és szűrőmechanizmusként is működik. Megakadályozza, hogy a sejt vízbevitel hatására túlságosan megduzzadjon. Növényekben, baktériumokban, archeákban, gombákban és algákban található meg. Az állatoknak és a legtöbb protisztának nincsenek sejtfalai.
A sejtfalat alkotó anyagok fajonként eltérőek lehetnek. A növényekben a sejtfalkomplexumot alkotó legerősebb komponens egy szénhidrát-polimer, méghozzá a cellulóz. A baktériumokban peptidoglikánból, cukrok és aminosavak polimeréből áll a sejtfal. Az archeáknál előfordul glikoprotein S-layer (felszíni réteg), pszeudopeptidoglikánból (pszeudomurein) és poliszacharidokból álló sejtfal is. A gombák sejtfalát kitin alkotja. Az algák sejtfala tipikusan glikoproteinekből és poliszacharidokból áll, de előfordul egyes algafajokban szilíciumsav is. Sokszor a sejtfalhoz járulékos molekulák horgonyzódnak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A sejtfal szerepe
Kevés kivételtől eltekintve az élőlényeknek valamiféle mechanikai védelemre van szükségük annak érdekében, hogy adott alakjukat és formájukat megőrizhessék.
A sejtfal legfontosabb szerepe a turgor fenntartása, a mechanikai szilárdítás, a vízmegkötés és vízmegtartás, valamint a fizikai és kémiai védelem.
Ezek mellett a külső környezet és a citoplazma közötti dinamikus kölcsönhatást biztosítja, gátolja a lehetséges kórokozók sejtbe történő bejutását az idegen anyagokat felismerő lektinek (glikoproteinek) révén. Ma már szinte általánosan elfogadott, hogy az egész növény teljes sejtfalrendszere összefüggő szerkezeti és működési egységnek tekintendő.
[szerkesztés] Sejtfalalkotó polimerek
Cellulóz, pektin, hemicellulóz, lignin, szuberin, fehérjék.
[szerkesztés] Sejtfal szerkezete
kb. 100 lécszerűen egymás mellett elhelyezkedő cellulózlánc alkot egy micellumot. Ezt tartják sokan a sejtfal legkisebb szerkezeti elemének. kb. 20 micellum alkot egy mikrofibrillumot. kb. 250 mikrofibrillum alkot egy makrofibrillumot. Ezeket pektinhidak rögzítenek egymáshoz. A pektinek a hemicellulózokkal és fehérjékkel együtt a középlemez és a sejtfalak alapállományát – mátrixát – képezik.
A mátrixképző fehérjék oldható és oldhatatlan glikoproteinek. A hemicellulózok a pektinnel együtt a sejtfal nem cellulóz jellegű poliszacharidjai. A cellulózkötegekhez kapcsolódnak és azokkal párhuzamos lefutásúak.
[szerkesztés] A sejtfal szintézise
A sejtfal felépüléséhez elengedhetetlen, hogy a citoplazmában termelt alkotók a plazmalemmán keresztül eljuthassanak arra a részre, ahol a majdani sejtfal kialakul. A mátrix sejtalkotók képesek áthatolni a plazmalemmán. A durva felszínű endoplazmatikus retikulum által szintetizált sejtfalfehérjéket és a Golgi-apparátus által előállított sejtfal-poliszacharidokat, hemicellulózokat és pektintartalmú összetevőket a szekréciós vezikulumok kebelezik be. Ezek lefűződve a tartalmukat a sejtfal külső részére szállítják.
[szerkesztés] Forrás
Tuba Zoltán – Szerdahelyi Tibor – Engloner Attila – Nagy János: Botanika I. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.
|
|||
|---|---|---|---|
| Akroszóma – Sejtfal – Sejtmembrán – Kloroplasztisz – Csilló/Ostor – Centroszóma – Citoplazma – Endoplazmatikus retikulum – Endoszóma – Golgi-készülék – Lizoszóma – Melanoszóma – Mitokondrium – Miofibrillum – Sejtmag – Sejtmagvacska – Parenteszóma – Peroxiszóma – Plasztisz – Riboszóma – Vakuólum – Vezikulum |
