Edvard Kardelj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Edvard Kardelj (1910. január 27., Ljubljana – 1979. február 10., Ljubljana) szlovén származású jugoszláv kommunista politikus, a munkásönigazgatás teoretikusa.

A legbefolyásosabb szlovén politikus volt korában. 1937-től mindvégig Tito legfontosabb és leghűségesebb harcos- és politikustársa, a titóizmus és a Jugoszláv Kommunista Szövetség (JKSZ) fő ideológusa volt. Borisz Kidriccsel kidolgozta az önigazgatás koncepcióját.

A II. világháború ideje alatt Pijade és Gyilasz is hasonló jelentőségű teoretikusnak tűnnek, de Pijade sokkal idősebb volt nála, Gyilasz pedig később összeütközésbe kerül Titóval.

A föderatív Jugoszlávia koncepcióját is nagyrészt az ő tervei alapján változtatgatták. A legtöbb felmerülő problémára az önigazgatás fokozását javasolta.

Tiszteletére a horvátországi Ploče városát néhány évig Kardeljevónak nevezték.

[szerkesztés] Magyarul megjelent művei

Beszéd az Egyesült Nemzetek szervezetének közgyűlésén Párisban, 1948. szeptember 29-én (1948)
A szocialista demokrácia a jugoszláv gyakorlatban (Belgrád, 1955)
Szövetkezeti politikánk feladatairól (A Magyar Szó 1956. július 22-iki. melléklete)
A szocializmus és a háború. A koegzisztencia politikájának kínai bírálatáról (Fórum, Újvidék, 1960)
A szlovén nemzeti kérdés fejlődése (Fórum, Újvidék, 1961)
Társadalmi és gazdasági viszonyok az önigazgatású társult munkában. Szöveggyűjtemény (Fórum, Újvidék, 1974)
Szocialista önigazgatás (Fórum, Újvidék, 1976)
A szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlődési irányai (Fórum, Újvidék, 1977)
A Jugoszláv Kommunista Szövetség (Fórum, Újvidék, 1980)
Visszaemlékezések: küzdelem az új Jugoszlávia elismeréséért és függetlenségéért 1944–1957 (Fórum, Újvidék, 1981)