Dunkerque-i csata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Dunkerque-i csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A szövetséges csapatok bekerítése Flandriában 1940 tavaszán |
|||||||||
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
 Egyesült Királyság Hollandia Belgium Franciaország |
 Németország |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Lord Gort Bertram Ramsay Maxime Weygand |
Gerd von Rundstedt Ewald von Kleist |
||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| kb. 400,000 katona | kb. 800,000 katona | ||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 32,000 halott 36,000 hadifogoly 9 romboló 200 kisebb hajó 177 repülőgép |
20,000 halott és sebesült több mint 100 tank 132 repülőgép |
||||||||
A dunkerque-i csata a II. világháború egy nagy ütközete volt 1940. május 26. és június 4. között. A harcoló felek a La Manche csatorna partján védekezésbe kényszerült francia–brit szövetség, illetve a Harmadik Birodalom Belgiumba betörő csapatai voltak. A csatához szorosan kötődik a brit Dinamó hadművelet, melynek keretében 330 000 szövetséges katonát menekítettek a Csatorna túlpartjára.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Háttér
1940. május 10-én a nyugati fronton véget ért az ún. furcsa háború. A német "A" Hadseregcsoport betört Belgiumba és Luxemburgba, gyors páncélososzlopai az Ardenneken át mélyen előrenyomultak a francia–belga határvidéken. Ettől északkeletre a "B" hadseregcsoport rövid harcokban elfoglalta egész Hollandiát és előre nyomult Brüsszel térségébe.
A Brit Expedíciós Hadsereg, illetve az 1. és 7. Francia Hadsereg a Belgium nyugati részébe vonult be, hogy ott védekező állásokat foglaljon el a németek ellenében. A német támadóék Arras mellett május 20-án szétverte a brit és francia páncélos erőket, majd egy nappal később Bolougne térségében kijutott az Atlanti-óceán partjára, kettévágva ezzel a frontvonalat. A brit–francia szövetség főerői a frontvonaltól északra rekedtek. Május 22-én a németek ostrom alá vették Calaist, május 24-én pedig a német páncélosok már Dunkerque külterületén voltak. Ekkor Adolf Hitler parancsnokai kifejezett ellenvetése ellenére leállíttatta a Wehrmacht előrenyomulását, meghiúsítván ezzel a brit erők teljes megsemmisítését. A furcsa parancs a mai napig Hitler legvitatottabb utasításainak egyike. Egyik oka lehetett, hogy a páncélosok túlságosan előre törve védelem nélkül maradtak, és a gyorsan megnyúlt utánpótlási vonalakkal könnyen gond lehet. A másik magyarázat szerint Hitler Hermann Göringnek akarta gyakorlatozásra átadni a helyzetet, mivel Göring azt ígérte, majd a Lufwaffe elintézi a dolgot.
[szerkesztés] A lángoló hídfő
Lord Gort, a Brit Expedíciós hadsereg parancsnoka 1940. május 24-én elrendelte a brit erők kimenekítését Franciaországból. Az evakuálásra váró brit erőknek a parancs szerint a Dunkerque melletti partszakaszon kellett gyülekezniük. A zóna védelmét az utolsó brit evakuálásáig kellett folytatni. A Dinamó Hadművelet május 27-én vette kezdetét.
A hadsereg evakuálására Nagy-Britannia teljes honi hadiflottáját mozgósította. A hadihajók mellett halászhajók, a Temze kishajói, bárkák, jachtok is részt vettek a műveletben. A hajók fogadására teherautókból ideiglenes mólókat emeltek a tengerparton.
Május 28-án a belga hadsereg letette a fegyvert. Ugyanezen a napon Adolf Hitler módosítván korábbi utasítását, parancsot adott a Dunkerque környékén rekedt szövetséges hadseregek megsemmisítésére. A Wehrmacht és a Luftwaffe támadásai nyomán a szövetségesek által birtokolt terület egy 5 kilométer széles tengerparti sávra zsugorodott. A bombázások kiterjedtek Dunkerque kikötőjére, a partvidéken összeszorult katonákra és a brit hajókra.
Az evakuálás folyamán kimenekítették a teljes brit hadsereget, illetve a francia, belga hadsereg egyes alakulatait. Az evakuálás egy hete alatt 330 000 szövetséges katona menekült el Európából. Teljesen megsemmisült, vagy a németek kezére jutott a kimenekített katonák fegyverzete, hadianyagai és járműállománya. Elsüllyedt a brit flotta 9 rombolója és több mint 200 kisebb hajója. A dűnéken 32 000 szövetséges katona holtteste maradt.
1940. június 4-én a németek elfoglalták Dunkerque-öt, a védekező szövetséges seregek maradványai (36 000 fő) pedig megadták magukat.
[szerkesztés] Következmények
A dunkerque-i csatában megsemmisültek a szövetséges hatalmak főerői. Franciaország elveszítette hadseregének legütőképesebb alakulatait. A csata után hitét vesztett Franciaország gyakorlatilag nyitva állt a német hadak előtt. Nagy-Britannia súlyos, de nem megsemmisítő vereséget szenvedett a csatában. A Dinamó Hadművelet során evakuált 330 000 katonát pedig rövid időn belül sikerült ellenállásra képes új hadsereggé fejleszteni. Németország – bár győzött – időt veszített. A Dunkerque-nél elvesztegetett pár nap elég volt ahhoz, hogy Anglia lélegzetvételnyi szünethez jusson.
[szerkesztés] Források
- Robert Jackson: Lángoló hídfő (Dunkerque 1940); Kossuth, 1980 Budapest
