Determináns (nyelvészet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A determináns olyan szócska, amely egy főnévhez vagy főnévi csoporthoz kapcsolódik, azt valami módon meghatározza, behatárolja, egyúttal bizonyos nyelvtani tulajdonságait is jelöli (pl. nem, szám, eset). Funkcionálisan a melléknévhez hasonló, azonban nem lexikális, hanem elsősorban nyelvtani jelentést hordoz.

Ezek közé tartoznak az alábbiak:

• névelők (határozott és határozatlan) – pl. a házat, egy házat
• számnevek (határozott és határozatlan) – pl. öt házat, sok házat, néhány házat, a negyedik házat
• számos névmás:
  • mutató névmások – pl. ezt a házat, azt a házt
  • birtokos névmások – pl. az én házamban, a ti házatokban
  • vonatkozó névmások – pl. amely házakból
  • kérdő névmások – pl. mely házakat?
  • vonatkozó névmások – pl. valamelyik háztól
  • általános névmások – pl. minden házról

Közös jellemzőjük, hogy ha az a szó (főnév, ill. főnévi csoport) is ki van téve, amelyre utal, akkor nyelvtanilag egyezik vele, ha pedig nincs kitéve, akkor számos nyelvtani jegyét átveszi (az egyeztetési lehetőségek természetesen az egyes nyelvek sajátosságaitól függenek). A számnevek közül sok esetben csak a kisebb értéket jelölő sorszámnevek viselkednek determinánsként, a nagyobbak nem ragozhatók.

A német nyelvben például vannak kétalakú és háromalakú determinánsok. Az előbbi csoportba tartozik a határozatlan névelő (ein-eine-ein), az utóbbiba a határozott (der-die-das). Mindkét típusú névelő jelöli a főnév számát, esetét és nemét (még ha nem is minden esetben egyértelműen).