Déli tarvarjú
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Veszélyeztetett. Státusz: sebezhető
|
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Geronticus calvus Boddaert, 1783 |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A déli tarvarjú (Geronticus calvus) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
A déli tarvarjú csak Afrika déli részének hegyvidékein él, Szváziföldön, Lesothóban és a Dél-afrikai Köztársaságban. Legtöbbjük a Sárkány hegységben él. A magasan fekvő füves területeken él 1200 és 1850 méter között.
[szerkesztés] Megjelenése
Hossza 80 centiméter és testtömege 1300 gramm. Nagyon hasonlít a tarvarjúra, csak valamivel világosabb a pofája és nincsenek felmereszthető tarkótollai.
[szerkesztés] Életmódja
Magvakat, sáskákat, rovarokat, csigákat, férgeket és néha kisemlősöket fogyaszt. Előszerettel táplálkozik szavannatüzek idején, amikor a tűz elől menekülő rovarok bőséges élelemforrásként szolgálnak számára. Többnyire költését is a szavannatüzek időszakára teszi.
[szerkesztés] Szaporodása
Kolóniában költ, mint a legtöbb íbiszféle. Fészkelő kolóniái sziklafalakra települnek. Júniusban térnek vissza a madarak a költőcsoportjukhoz, ami sokszor csak kevés (2-5) fészekből áll, de több tucat fészek is előfordul. A tojók augusztus eleje és szeptember vége között 2 vagy 3 tojást raknak. Két hónap múlva a fiatal déli tarvarjak kirepülnek.
Jelenleg számuk 7000 és 10 000 egyed közé tehető.
[szerkesztés] Képek
 déli tarvarjú a fészkén |
 |
