Cson Tuhvan
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Cson Tuhvan (전두환, nyugaton Chun Doo-hwan) (Necsonri, Korea [ma Dél-Korea], 1931. január 18. – ) koreai tábornok, 1980. szeptember 1. és 1988. február 25. között Dél-Korea elnöke.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Cson parasztcsaládba született. 1951-ben végezte el a műszaki szakiskolát Teguban, ezután beiratkozott a Korei Katonai akadémiára. Tanulmányait 1955-ben fejezte be, mint gyalogsági tiszt. 1958-ban feleségül vette Li Szunját, Li Kjutong dandártábornok leányát.
[szerkesztés] A hadseregben
Bár a koreai háború egyetlen ütközetében sem vett részt, a vietnami háborúban egy koreai hadosztály parancsnoka lett Dél-Vietnamban. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. Miután Pak Csong Hi 1962-ben magához ragadta a hatalmat, s az első két esztendőben Cson lett a junta belügyminisztere, majd 1963-ban a KCIA (Koreai Központi Hírszerző Ügynökség) személyzeti főnöke. Ezt követően különféle hivatali tisztségeket töltött be, és 1978-ban tábornokká léptették elő.
[szerkesztés] Politikai pályán
Pak elnök 1979-es meggyilkolása után Cson vezette a gyilkosság körülményeinek kivizsgálását. 1979 decemberében több gyanúsítottat letartóztattak – köztük vetélytársát, Csong Szung Hva tábornokot, a hadsereg vezérkari főnökét. Lényegében katonai puccsot hajtott végre a hadsereg egyik frakciójának élén, és Csong sok hívét eltávolította a hatalom közeléből. Bár az elnök hivatalosan Csoi Kjuha volt, a valódi hatalmat Cson gyakorolta, és 1980 áprilisában ő lett a KCIA főnöke. A hadsereg májusban a polgári kormányzás utolsó kulisszáitól is megszabadult, és rendkívüli állapotot hirdetett ki. Amikor augusztus 16-án Csoi elnök lemondott, Cson kivált a hadseregből, és szeptember 1-jén ő lett az elnök. A rendkívüli állapot még érvényben volt, amikor Cson 1980 végén elfogadta az új alkotmányt, amely lehetővé tette, hogy kemény kézzel gyakorolja a hatalmat.
[szerkesztés] Nehézségek a kormányzásban
Elnökségét több válság nehezítette:
- az 1982-es pénzügyi botrány miatt kénytelen volt minisztereinek felét leváltani, és
- 1983-ban egy észak-koreai ügynökök által elkövetett merénylet miatt több magas rangú tanácsadójától és miniszterétől kellett megválnia.
[szerkesztés] Gazdasági törekvés
Cson mint elnök a gazdasági növekedésre és a politikai stabilitás fenntartására törekedett; elnöksége alatt folytatódott Dél-Korea exportorientált gazdasági fejlődése, és az ország gyorsan iparosodott.
[szerkesztés] Politikai karrier vége
Az 1980-as alkotmány nem tette lehetővé, hogy Cson a hétéves elnökség leteltével továbbra is hivatalban maradjon. 1987-ben ő választotta ki Ro Tevút, hogy saját Demokratikus Igazság Pártjának elnökjelöltje legyen. 1988-ban politikai zavargások arra kényszeríttették, hogy bocsánatot kérjen az elnöksége idején elkövetett hatalmi túlkapásokért. Ígéretet tett, hogy személyes vagyonát az államnak ajándékozza, és buddhista kolostorba vonult vissza.[2] 1995 decemberében letartoztattak, mivel idézésre nem jelent meg a bíróság előtt, hogy kihallgassák az 1979-es hatalomátvételének körülményéivel és az 1980-as diáklázadás leverésével kapcsolatban[3], majd 1996 januárjában megvádolják, hogy hivatali ideje alatt titkos alapot hozott létre.[4] Még ugyanebben az évben a szöuli bíróság halálra ítéli – a vád: az 1979-es katonai államcsínyben és egy kvangzsui tüntetés elfojtásában játszott szerep. 1997 végén amnesztiában részesült.[5]
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub. Budapest, 2003.
- ^ Britannica Hungarica világenciklopédia, 4. köt., [Bp.], Magyar Világ K., [1995].
- ^ http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=50237 Magyar Narancs, 1995. december 5. – Hírösszefoglaló
- ^ http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=49166 Magyar Narancs, 1996. január 16. – Hírösszefoglaló
- ^ http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=117025&vokshir=1 MTI: Államfők, diktátorok elleni halálos ítéletek – Magyar Hírlap, 2006. december 30.
