Bresciai Arnold
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Bresciai Arnold, Arnoldo da Brescia (Brescia, 1100 körül – Róma, 1156. június 18.) olasz író, gondolkodó
Teológiai tanulmányait Bolognában végezte, ezután Párizsban Pierre Abélard tanítványa lett, s részt vett a Troyes melletti híres Paraclotum iskola alapításában, amely az egyházon belül az első szabadgondolkodó irányzat kisugárzója lett. Később osztozott mestere sorsában, s 1140-ben a sensi zsinat Clairvaux-i Szent Bernát tekintélye hatására Abélarddal együtt őt is elítélte, összes munkáit elégették, őt pedig egy kolostorba száműzték. Arnold mesterével ellentétben nem engedelmeskedett, hanem Rómába ment (1145), ahol a Római Köztársaság oldalán sikeresen harcolt több, rövid ideig uralkodó pápa ellen, mígnem az I. Frigyes által támogatott IV. Adorjánnal szemben elbukott. A római Corsón felakasztották, elégették s hamvaut a Tiberisbe szórták. Írásai -mivel ezeket is elégették- csak töredékekben maradtak fenn, főleg Clairvauxi Szent Bernát vitairataiban, idézetek formájában. Őt is „mézajkúnak" nevezték, mint nagy ellenfelét, de hozzáfűzve, hogy „e mézajakról mérgező igék" eredtek. Az arnaldisták tanaiban erőteljesen tűnik fel az állam és az egyház szétválasztásának gondolata. Követelték az egyházon belűl az evangéliumi szegénység betartását s ezzel párhuzamosan a birtoklás jogának az állam számára való fenntartását. Arnaldo és társai tanításaikat az evangéliumból és a Corpus Jurisból vett érvekkel támasztották alá.
[szerkesztés] Források
Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4
