Blaha Lujza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Blaha Lujza (1875 körül)

Blaha Lujza (sz. Reindl Ludovika, Rimaszombat, 1850. szeptember 8. – 1926. január 18.) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Szerepei
- 2.1 Filmszerepei
- 2.2 Színházi szerepei
3 Emlékezete
4 Források

[szerkesztés] Élete

Színészcsaládban született, gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Édesapja korán meghalt, őt pedig egy Kölesi nevű színészcsalád vette pártfogásába. 1858-ban lépett először színpadra Győrött, Kölesi Lujza néven.

Első férjétől – Blaha János karmestertől – kapta zenei képzését. Férje nevét – bár még két házasságot kötött – élete végéig viselte.

Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt.

1901. március 2-án Széll Kálmán a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezi ki.

1901 júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult. 1905-ben Kada Elek: Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906 novemberében Vidor Pál partnere, aki menetközben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajudást követően a Népszínházat összevonják a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezi. Blaha aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, most prózai szerepekben is bizonyítani kénytelen. 1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dícsérik. Férjének 1910-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra készteti. Sokáig nem lép fel, s 1912-ben eljátssza a "Piros bugyelláris"-t néhányszor közkívánatra, majd utoljára Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom c. darabjában lép föl, ám Blaha visszavonulása miatt kell levenni a műsorról. Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagyamamát, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt ahol unokája Blaha Gitta szerelését követte nyomon.(Mikszáth:Szent Péter esernyője - női főszerep) Utoljára 1923-ban lép színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekel. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé áll. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatja. Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan él, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, Balatonfüredi házát eladva, az ún. "Szelényi"-házban levő lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyullaldás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhozkötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18-án, 76 éves korában távozott a színész "Nagyasszony".

Forrás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/a-e/blahaelet.htm

[szerkesztés] Szerepei

[szerkesztés] Filmszerepei

1901 – A Tánc – Pekár Gyula ismeretterjesztő filmsorozatának egy darabjában játszik
1916 – Csiky: Nagymama c. film főszerepe

[szerkesztés] Színházi szerepei

1863–65 – Féltve őrzött kislány – gyermekcímszereplő – Győri Színház
1865 – Eljegyzés lámpafénynél címszerepe – Szabadkai Színház
1865 – Varázshegedű c. operett címszerepe – Szabadkai Színház
1867 – Kékszakállú – operett-átirat – főszerep, Debreceni Színház
1867 – Varázshegedű – operett-főszerep, – Debreceni Színház
1867 – Szép Galathea – főszerep – Debreceni Színház
1867 – Gerolsteini Nagyhercegnő – főszerep – Debreceni Színház
1867 – Világszép asszony Marcia – operett-főszerep, Debreceni Színház
1867 – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban, Debreceni Színház
1867 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Debreceni Színház
1871. május 7. – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban – Nemzeti Színház – Blaha Lujza budapesti premierje
1871. november – Zsuzsi – A Nagyapó c. népszínműben – Nemzeti Színház
1873 – Abonyi Lajos: A betyár kendője népszínmű, címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Csikós c. népszínmű, címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Panna asszony lánya, címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Ripacsos Pista dolmánya, címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Vén Bakancsos – címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Peleskei Nótárius – gazdasszony szerepe – Nemzeti Színház
1874 – Szigligethy Ede: Sztrájk főszerepe – Nemzeti Színház
1875. január 1. – Finum Rózsi – Tóth Ede: A Falu rossza c. népszínművében – Nemzeti Színház
1875. október 22. – Tóth Kálmán: Az ördög párnája – bohózat, főszerep – A Népszínház első darabja
1877 ősze – A Kisasszony a feleségem – operett-főszerep – Népszínház
1878 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Népszínház, címszerep – a Csingilingi csárdás c. betétdal slágerré válik
1879 – A Favartné c. operett főszerepe – Népszínház
1879 – Boccaccio c. operettben mint az ifjú Boccaccio – Népszínház
1879 – Királyfogás
1879 – Üdvöske
1879 – Kornevilli harangok
1879 – Kis herceg
1879 – Franciák Milánóban
1879 – Titilla hadnagy
1879 – Peking rózsája
1882 – Vörös Sapka – főszerep – Népszínház
1882 – Konti József: Eleven ördög – operett-címszerep, Népszínház
1883 – A Koldusdiák – Simon diák szerepében – Népszínház
1885 – Felhő Klári – népszínmű címszerepe – Népszínház
1886 - Gerő Károly: Tunikás lányok - népszínmű - Népszínház
1888 – Konti József: Suhanc – operett-főszerep, Népszínház
1888 – Folliniusz Aurél: Náni – főszerep – Népszínház
1890 – Igmándi kispap, Esztike szerepe – Népszínház
1890 – Parasztkisasszony – főszerep – Népszínház
1892 - Gerő Károly: Kis madaram - Népszínház
1894 – Szókimondó asszonyság – főszerep – Népszínház
1894 – Bokor József: Télen c. népszínmű – főszerep – leánya, Soldos Sárika először lép föl vele
1897 – A gyimesi vadvirág – főszerep – Népszínház
1897 – A tékozló – főszerep – Népszínház
Gárdonyi Géza: A Bor c. darabjában – címszerep – Nemzeti Színház
1908 – Csiky: Nagymama – főszerep – Nemzeti Színház
1909. március 17. – Móricz Zsigmond: Sári bíró – Bíróné főszerep, Nemzeti Színház
1909 ősze, Móricz Zsigmond: A lányom – főszerep, Nemzeti Színház
Móricz Zsigmond: Aranyos öregek – főszerep – Nemzeti Színház
1911 nyara – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínmű – Balatonfüred
1912 február – Szigeti József: Rang és mód – főszerep – Nemzeti Színház repríze
1912 – Abonyi Lajos: Betyár kendője – főszerep, felújítás Nemzeti Színház
1912 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínmű, főszerep – felújítás
1914. január – Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom – főszerep – Nemzeti Színház, utolsó szerepe, visszavonulása miatt leveszik a műsorból

1918. március 18-án, Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom című darabjában lépett utoljára színpadra.

[szerkesztés] Emlékezete

Blaha Lujza nevét számos tér, színház és utca őrzi.

A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott neki a sétányon. Balatonfüredi villáján, ahol 1893 után szívesen töltötte idejét, tábla őrzi emlékét.