Széll Kálmán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
dukai és szentgyörgyvölgyi dr. Széll Kálmán (Gasztony, 1843. június 8. – Rátót, 1915. augusztus 16.) politikus, miniszterelnök, pénzügyminiszter, az MTA tagja. A Vas vármegyében birtokos dukai és szentgyörgyvölgyi Széll-család II. Ferdinánd királytól nyert címeres levelet 1639-ben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Jogtudományi doktorként szerzett oklevelet 1866-ban a pesti tudományegyetemen, majd szolgabíróként kezdte meg pályafutását 1867-ben, Vas vármegyében. A következő esztendőtől azonban már a szentgotthárdi, 1881-től pedig a pozsonyi 2. számú választókerületet képviselte kormánypárti programmal.
1867-ben feleségül vette Vörösmarty Ilonát, a költő Vörösmarty Mihály leányát, aki egyben Deák Ferencnek, Széll Kálmán apja barátjának gyámleánya is volt. Egyes vélemények szerint tehetségén kívül Deákkal való családi kapcsolata is segítette Széll Kálmán gyors előrehaladását.
[szerkesztés] Pénzügyminiszterként
A Deák-párt és a Balközép egyesülése után a Szabadelvű Párt színeiben 1875 márciusától 1878. októberig pénzügyminiszteri tisztségben tevékenykedett. Erélyes és takarékos miniszter volt, ki megszervezte az adófelügyelői intézményt, és legnagyobb sikereként létrehozta az Osztrák-Magyar Bankot.
Adóemelései, melyeket politikailag elődje, Ghyczy Kálmán készített elő, megoldották a magyar költségvetésnek az 1870-es évek közepére fellépő válságát, amelyet súlyosbított, hogy az 1867-es kiegyezést követően évekre túlzott gazdasági optimizmus uralkodott el az országon. Széll 63 millió forintos éves deficittel vette át a költségvetést és 23 millió forintos deficittel adta át. A költségvetést stabilizáló jövedelemadó-emeléseiért Deák-pártiként keményen meg kellett küzdenie saját miniszterelnökével, a Balközép vezérével, Tisza Kálmánnal is (aki olyan látszatintézkedéseket támogatott, mint a fegyveradó, fényűzési adó, biliárdadó és a vadászati adó). [1]
Az Osztrák-Magyar Bank ügyében Széll szintén harcban állt Tiszával, aki eredetileg önálló magyar jegybank felállításán fáradozott, amelytől nagy kamatmentes kölcsönöket remélt, de az ehhez szükséges gazdasági-pénzügyi átalakításokat nem vállalta. („Magától Széll Kálmántól hallottam, hogy a kiegyezési alkudozások elején azt mondta Tiszának: Adok egy esztendei időt a bankügyben, addig nem nyilatkozom az önálló bank ellen. Csináljátok meg, ha tudjátok” – írta később Halász Imre, Széll barátja, hozzátéve, hogy ha Tisza nem a bankügyi akciót teszi az osztrákokkal folyó pénzügyi kiegyezési tárgyalások kulcskérdésévé, talán Széllnek sikerülhetett volna eredményt elérni a magyarokat jelentősen megterhelő fogyasztási adók ügyében, amelyek az osztrák államkasszába folytak be.)
Széll Kálmán nagy eredménye volt a magyar költségvetés nemzetközi hitelfelvevő pozíciójának megteremtése az úgynevezett „6%-os aranyjáradék” formájában. Ez egy két részletben történt 80 millió forintos kibocsátás volt 6%-os kamat mellett. (A „magas kamatláb” az állam kedvezőtlen pénzügyi helyzetének és a nemzetközi pénzpiac kedvezőtlen viszonyainak volt betudható – magyarázta később Halász Imre.)
[szerkesztés] A pénzügyi életben
1878-tól mintagazdasággá fejlesztette rátóti birtokát, ahol a szarvasmarha-tenyészetével szerzett maradandó hírnevet. 1881-től 1899-ig a Leszámítoló Bank igazgatója, 1886 és 1899 között, majd 1907-től haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatóságának elnöke volt.
Több tisztsége is volt. 1891 és 1898 között a Millenniumi Országos Bizottságnak, 1892-től a képviselőház pénzügyi bizottságának, 1896-tól az interparlamentáris konferencia elnöke volt.
[szerkesztés] Ismét a politikában
Az egyre jobban elmélyülő válság idején, 1897 végén, ismét aktívan vett részt a magyar politikai életben, a Bánffy-kormány bukása után, 1899. február 26-án pedig kinevezték miniszterelnökké. Ezzel egyidejűleg a belügyminiszteri tisztséget is betöltötte.
1902-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává választották. Még ugyanabban az évben az osztrákokkal megkötötte az új gazdasági kiegyezést. Kormánya széles körű támogatást élvezett, majd a véderőfejlesztés miatt ismét kiújultak az ellentétek. Rendezni kívánta az újonclétszám megajánlását és az újoncjutalékot, de kísérlete megbukott, így 1903. június 27-én távozott tisztségéből.
1906-ban belépett az Alkotmánypártba, amelynek 1910-ig elnöke volt. Ugyanattól az évtől számítva alkotmánypárti, 1910-11-ben pedig párton kívüli programmal képviselte a szentgotthárdi választókerületet. 1911 után már csak a gazdasági életben vállalt szerepet.
[szerkesztés] Kitüntetései
Megkapta a belső titkos tanácsosi címet, majd 1893-ban Lipót-renddel, 1902-ben pedig a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki.
| Elődje: báró Bánffy Dezső |
Magyarország miniszterelnöke 1899–1903 |
 |
Utódja: gróf Khuen-Héderváry Károly |
[szerkesztés] Érdekesség
Vörösmarty leányának férje Széll Kálmán volt, de a másik nagy 19. századi magyar költő, Arany János leányát, Arany Juliskát ugyancsak Széll Kálmán vette feleségül – a politikus Széllnek a család egy másik, Nagyszalontára származott ágából származó távoli rokona.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozás
|
Elődje: |
Utódja: |
