Bináris prefixum
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A számítástechnikában a bináris prefixumokat (bináris előtétszókat) használják nagy számok jelölésére az International Electrotechnical Commission (IEC) szabványa alapján. Az SI prefixumokkal ellentétben (melyek a 10 hatványai) a bináris prefixumok a 2 hatványai. 1998 előtt a számítástechnikában is az SI szabvány decimális prefixumait használták a bináris prefixumok jelölésére: k=kilo, M=mega, G=giga stb.
A bináris előtétszó elnevezését úgy kapjuk, hogy az eredeti előtétszó első két betűjéhez illesztjük a bi (binary=bináris) szócskát. A jelét pedig úgy, hogy az első betűt naggyal írjuk, és utánaírunk egy kis i betűt. Például kilo = ezerszeres, kibi = 210 = 1024-szeres. Tehát 1 kB = 1000 B, 1 KiB (ejtsd kibibájt) = 1024 B; valamint 1 Kib = 1024 bit = 128 bájt.
| Szimbólum | Név | Jelentés | Értéke | |
|---|---|---|---|---|
| Ki | kibi- | bináris kilo | 210 | = 10241 × 1,024 |
| Mi | mebi- | bináris mega | 220 | = 10242 × 1,048 576 |
| Gi | gibi- | bináris giga | 230 | = 10243 × 1,073 741 824 |
| Ti | tebi- | bináris tera | 240 | = 10244 × 1,099 511 627 776 |
| Pi | pebi- | bináris peta | 250 | = 10245 × 1,125 899 906 842 624 |
| Ei | exbi- | bináris exa | 260 | = 10246 × 1,152 921 504 606 846 976 |
| Zi | zebi- | bináris zetta | 270 | = 10247 × 1,180 591 620 717 411 303 424 |
| Yi | yobi- | bináris jotta | 280 | = 10248 × 1,208 925 819 614 629 174 706 176 |
Példa: 300 GB = 279,5 GiB ( = 0x117,6592E GiB = 0x45D96,4B8 MiB = 0x1176592E KiB = 0x45D964B800 bájt).
Ez a jelölés jelenleg nem terjedt el széles körben, bár az 1999 októberében Pákay Péter, az Országos Mérésügyi Hivatal Elnöke által aláírt Metrikus konvenció (Metre Convention) értelmében illene használni! Egyre több – főleg nyílt forráskódú – program alkalmazza.
[szerkesztés] Használat
A „decimális egység” kifejezést a „standard, SI, 10-es hatvány-alapú”, a „bináris egységet” pedig a „standard, SI, 2-es hatvány-alapú, a számítástechnikában megszokott” értelemben használjuk. Bonyolítja a helyzetet, hogy a bájtot az irodalom általában B-vel jelöli, ami más kontextusban a bel jele; noha szinte mindig annak kisebb változata, a decibel ("dB") használatos, így általában nem keverhető össze a kettő. Gyakran javasolták a b használatát a bájt jelölésére, de azt pedig a bit rövidítésére is használják, ami további zavart okozna számítástechnikai kontextusokban. Talán a legjobb megoldás a bit és a B használata, hogy minél könnyebb legyen a kettőt megkülönböztetni, mint pl. a kbit esetén.
Bizonyos mértékegységeket a számítástechnikában is mindig decimálisan használtak. Például, a hertz (Hz), ami számítástechnikai eszközök órajelének mérésére szolgál, vagy a bit/s, ami a sávszélességére. Tehát egy 2 GHz-es processzor 2 000 000 000 elemi műveletet végezhet másodpercenként, egy 128 kbit/s-os MP3 adatfolyam 128 000 bites (15,625 KiB) másodpercenként, és egy 1 Mbit/s-os Internet-kapcsolat 1 000 000 bitet (kb. 122 KiB) visz át másodpercenként (8-bites bájtot feltételezve, a kommunikációs vízfej -overhead- nélkül).
A buszok sávszélességét decimálisan adják meg. Nem azért, mert a merevlemez-kapacitás a decimális verziót használja, hanem mert az órajelet így adják meg. Például a „PC3200”-as memória duplán pumpált 200 MHz-es buszt használt, 8 bájtot átvíve órajelciklusonként, ezért a sávszélessége 200 000 000×2×8 = 3 200 000 000 bájt/s.
Az elektronikus memória legtöbb fajtájánál, úgymint a RAM, ROM és a Flash memória (a Flash-alapú diszkek kivételek lehetnek) általában bináris mértéket adnak meg, mert a gyártástechnológia miatt a kettő hatványai fordulnak elő méretként, hogy az összes címvonal érvényes címhez tartozzon a memóriában.
A merevlemez-gyártók decimális egységekben jelölik a tárkapacitást. Mivel a legtöbb számítógépes operációs rendszer a lemezhasználatot és -kapacitást binárisan mutatják, a különbség egy látszólagos csökkenést okoz a reklámozott és a formattált, használható méret között. Ez a metódus régi mérnöki tradícióból származik, régebbről, mint a vásárlók panaszai a méretkülönbségről, amik az 1990-es évek közepén kezdtek jelentkezni. A merevlemezeknél használt decimális méretmegadás egyszerűen csak követi a sorosan elérhető tárolóeszközöknél (pl. szalagos egység) használt módszert.
A lemezeket azonban szektoronként olvassuk be, nem bájtonként. Mivel a szektorok a RAM-ba olvasódnak be, aminek mérete viszont a kettő hatványa, így a szektorméret maga is szinte mindig kettőhatvány (a 1960-as évek végén terveztek rendszereket 100 bájtos szektormérettel [1]). Tipikus szektorméretek: 512 bájt (mágneslemez), 2048 bájt (DVD). Emiatt néha egy nagyon zavaró hibrid rendszer használatos, amiben egy „megabájt” ezer darab 1024 bájtos „kilobájtot” jelent. Tehát, még 2005-ben is, a gyártók 1,44 MB-os floppy lemezként árulnak egy olyan terméket, aminek mérete sem 1,44×220 bájt, sem 1,44×106 bájt, hanem 1,44×1000×1024 bájt (körülbelül 1,406 MiB, vagy 1,475 MB).
A CD-lemezek kapacitását mindig bináris egységekben adják meg. Egy „700 MB-os” (vagy „80 perces”) CD névleges kapacitása így valójában 700 MiB. Ellenben a DVD-lemezek méretét decimális egységben adják meg. Egy „4,7 GB-os” DVD névleges kapacitása körülbelül 4,38 GiB.
