Belényes
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Belényes (Beiuş) | |
|---|---|
 |
|
| A városközpont madártávlatból | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Megye | Bihar |
| Rang | város |
| Beosztott falvak | Gyalány |
| Polgármester | Nicu Silviu Odobasianu |
| Irányítószám | 415200 |
| Népesség | |
| Népesség | 10 598 (2002)[1] |
| Község népessége | 10 996 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 917 |
| Népsűrűség | 494 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 191 m |
| Terület | 24,46 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
  Belényes
|
|
| Belényes weboldala | |
Belényes (románul Beiuş) municípium rangú város Romániában, Bihar megyében, Trianonig Bihar vármegye járásszékhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Nyugati Kárpátok alatti síkságon, a Fekete-Körös partján található, Rézbányától 30 km, Nagyváradtól 60 km távolságban. Várasfenestől 3 km-re északkeletre fekszik.
[szerkesztés] Lakossága
A ma román kisváros a Fekete-Kőrös-völgyi magyarság kultúrális központja. A környék magyar reliktumfalvai, Magyarremete, Kőröstárkány szenvedték el más, távolabbi falvakkal együtt, ú.m. Gyanta, Borossebes a román csapatok 1944-es atrocitásait.
[szerkesztés] Története
A Bihari hegység alatt, a Fekete-Körös és a Nyimoesdi patak mellett, a Belényesi völgyben fekvő, gyönyörű természeti környezetű Belényes már a középkorban is kedvelt hely volt.
Először a tatárjárás után, 1270-ben említik nevét a korabeli oklevelek, mikor Ladomér püspök V. István királytól bányászati jogot kapott ide.
Nevét a középkorban többféle formában írták az oklevelekben: Benenus, Belenus, Belinis és Belynes változatokban is előfordult.
A XII. század végén már jelentős hely volt gazdag vas-, érc és ezüstbányákkal.
1342-ben Báthory András püspök itteni bányáinak sáfárja, Székesfejérváry Jakab nevét említik az oklevelek.
A XIII. század-ban már egyházas hely volt.
Belényes az első szabadalmát Vitéz János püspöktől nyerte, aki a települést a szabad város-ok sorába emelte és lakosainak bíró és esküdtválasztási jogot és hiteles pecsétet is adott, melyen Szent László király mellképe és aSigillum Oppidi Belenes körirat volt. E kiváltságokat a következő püspökök is megerősítették, és még bővítették is.
Vitéz János idejében a település lakosai már szőlőműveléssel is foglalkoztak. Belényesen ekkor már országos vásárokat is tartottak, melyek egy XVI. század-i oklevél szerint minden évben október 28-ra estek.
A XVI. század-ban Thúrzó János Körmöcbánya kamarai gróf vette át a bányák vezetését, melyek a fennmaradt adatok szerint még 1600-ban is gazdag jövedelmet adtak.
Belényes XVI. század-i iparos céhei közül különösen az ötvösművesek és a takácsok voltak keresettek.
1598-ban, Nagyvárad ostromakor a törökök Belényest is feldúlták.
1602-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a belényesieket előbbi jogaikban ismét megerősítette.
1619-ben Belényest ismét török pusztítás éri.
1660-ban Nagyvárad elfoglalásakor a török Belényest és Fenes várát is elfoglalta.
1682-ben a települést a rácok dúlták fel, de Thököly emberei Belényes és Fenes között szétverték őket.
A XVI. század-ban Belényes még teljesen magyar település volt, melynek lakossága a letelepülők és a bevándorlók útján növekedett.
Belényes a XVII. század-ban az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá került, de a század végére ismét régi birtokosaié lett.
1680-tól 1777-ig a római katolikus püspökség volt földesura, de 1777-ben Mária Terézia a görögkatolikus püspökség uradalmához csatolta, s még a XX. század elején is a görög katolikus püspökség uradalmi központja volt.
Belényesnek az 1800-as évek elején 2028 lakosa volt.
A település határában, Fenes község fölött álltak Bélavár, vagy másnéven Fenesi vár romjai. A várat még a XIII. század-ban építtetett Vincze, nagyváradi püspök a belényesi völgy megvédésére.
1294-ben Lóránt erdélyi vajda a várat eredménytelenül ostromolta. A vár várnagyai akkor Benedek fia László és Csatári Pál voltak. 1344-ben pedig Mátyás volt várnagya.
A vár valószínűleg a török időkben pusztulhatott el.
A településhez tartozott az 1800-as években még Túlkőrös, Csermely és Bankota puszta is. 1940 és 1944 között, Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásakor (amely a várost román közigazgatásban hagyta) a romániai Bihar megye székhelye.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Római katolikus templom - 1725 körül épült.
- Református templom - 1782-ben készült el.
- Görög katolikus templom - 1810 körül épült.
- Görög keleti templom - 1815-ben készült.
- Fenesi vár romjai.
[szerkesztés] Oktatás
- Samuil-Vulcan Líceum, alapítva 1828-ban.
[szerkesztés] Testvérvárosai
[szerkesztés] Források, külső hivatkozások
- Borovszky Samu: Bihar vármegye
| Bihar megye városai | |
|---|---|
| Belényes | Diófás | Élesd | Érmihályfalva | Margitta | Nagyszalonta | Nagyvárad | Székelyhíd | Vaskoh | Vaskohsziklás | |
Ida,