Bauer Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Bauer Miklós (1921–2008. június 11.), jogász, hírhedt ÁVO-s, majd ÁVH-s kihallgatótiszt (alezredes), Bauer Tamás volt SZDSZ-es képviselő apja.

[szerkesztés] Tevékenysége

Egy zsák-, és zsineg-nagykereskedő (Bauer és Rátz) fiaként született 1921-ben. A II. világháború alatt „Bem apó mozgalmi”^[1] néven aktív részese volt a német- és nyilasellenes ellenállásnak, a háború után – feleségéhez és sógorához, Szendi Györgyhöz hasonlóan – belépett a kommunista pártba, majd 1945 januárjától az ÁVO, aztán az abból formált, már önálló ÁVH tisztje lett. Péter Gábor, a szervezet leghírhedtebb vezetője, a „legjobb munkaerők” között tartotta számon. A sors különös fintoraként 1953-ban a Péter Gábor ellen indított cionista per^[2] előkészületei során őt is letartóztatta az ÁVH. 10 hónapig fogolyként volt az Andrássy út 60. lakója^[1]. A koncepciós per végül Sztálin halála és a terror némi enyhülése folytán sosem jutott el az ítélkezési szakaszba, a vádakat ejtették, Bauer visszatérhetett – és vissza is tért – az ÁVH kötelékébe.

Az Andrássy út 60-beli kihallgatásai során a foglyok beszámolói szerint előszeretettel alkalmazta a körömletépést, mint eszközt a kívánt vallomás kicsikarására, innét ered gúnyneve is: „körmös Bauer”. Részt vett Ries István egykori igazságügyminiszter (bűne az volt, hogy 1947-ben a kékcédulás választások elleni tiltakozásul lemondott) kihallgatásában. Az eljárásba Ries 1950. szeptember 15-én belehalt. Farkas Vladimír beosztottjaként szerepet vállalt a Rajk-perben folytatott koncepciós nyomozásban is. Később, 1956 folyamán Riest, Rajkot és másokat is rehabilitált, majd újratemetett a rendszer.

A testületben egészen az alezredesi rangig emelkedett (1950-ben léptették elő), jelentései alapján Péter Gábor, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő is hozott súlyos döntéseket. Később, a desztalinizáció egyik folyományaként, az 1954-ben az ÁVH-s kegyetlenkedések feltárására indult vizsgálatok során az általa vezetett kihallgatásokon felvett tanúvallomások miatt szerepelt azon a listán is, melyet az MDP vezetői számára készítettek 1955-ben a leginkább kompromittált kegyetlenkedő ávósokról^[3]. Marosán György egy 1962-es nyilvános beszédben Bauert már, mint körömtépő ávóst emlegette.^[2]

Gábor Róbert, "Az igazi szociáldemokrácia: Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948" című kötetében (Századvég kiadó), melyet a Forgács Pál Alapítvány és a Soros Alapítvány is támogatott az áll, hogy Ries István volt igazságügyminiszter 1950. júniusában súlyos árat fizetett magatartásáért ( a "kékcédulás" választások tisztaságával kapcsolatos elégedetlenségéért): Bauer Miklós ávós alezredes saját bevallása szerint agyonverte az Andrássy út 60-ban. (243. oldal)

Bauer Miklós ÁVÓ-alezredes Rákosihoz többször küldött személyes jelentéseket, melyek eredeti állapotban fennmaradtak. Az 1950. július 22-én készült eredeti okiratban így jelentett: "Beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni."

Ugyancsak Bauer-alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: "Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt. Ries Istvánról volt szó..." (173. oldalra, Gábor Róbert, "Az igazi szociáldemokrácia: Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948" )

A fenti könyv az ÁVÓ szervezeti felépítését és az egyes alosztályok munkáját ismertető fejezetéből tudhatjuk meg azt is, hogy Bauer dolgozott az ÁVÓ III. alosztályán. Ez az alosztály az egyházak felmorzsolásával foglalkozott. Páter Kiss Szaléz ferences-rendi szerzetest is kínozták az Andrássy út 60-ban, többek között Bauer Miklós százados javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt a szenvedéseibe. Bauer a kínzási módszereit többek közt ókori (p.l. kínai) leírásokból adaptálta, több szemtanu szerint betegesen szadista módon.

Bauer a Komplex Külkereskedelmi Vállalattól ment nyugdíjba, a rendszerváltás után egy ma már jól menő ügyvédi irodát alapított (Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő volt a társa), melynek tulajdonosa volt.

A rendszerváltás után tetteiért senki sem vonta felelősségre. Több újságíró szerint a Bauer-ügyet a média tabuként kezeli, más országokban már rég felelősségre vonták volna tetteiért. (Lovas István, (Napi Magyarország 1999. január)

Bauer Miklós Nagy Imre kivégzésének 50 éves évfordulója előtt halt meg néhány nappal.

[szerkesztés] Források

^ ^a ^b Visszapillantás a múltba, hazankert.com, 2000 (cikkgyűltemény más lapokból, könyvekből)
^ ^a ^b Politika és a jóizlés, Élet és Irodalom, XLIV. évfolyam, 14. szám, 2000. április 7.
^ Szakács-Zinner: A háború megváltozott természete, Bp., 1997, 132. o.