Báthori István nádor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Báthori István (? - Dévény, 1530. május 3.) zalai, temesi főispán, későbbi nádor
Születésétől kezdve sánta. 1507-től a zalai főispán lett. 1508-10 között ő volt Bornemissza János mellett az ifjú II. Lajos nevelője. 1510-ben budai várnagy, 1511-ben temesi főispán lett. Az 1514-es Dózsa György vezette felkelés alatt a főnemesség egyik vezére volt. Dózsa elől Temesvárra menekült, és Szapolyai János erdélyi vajdától kért segítséget az ostromlott város felmentésére. Végül Szapolyai csapatai visszaverték a felkelőket.
A magyar rendek vezéralakjaként 1519-ben nádor lett. Tisztségében kifejezetten a saját és a nemesek érdekeit képviselte, a török támadás elleni védelmet elhanyagolta. Szalkai László érsekkel karöltve befolyásra tettszert a királyái udvarban, annak ellenére, hogy a köznemesség kétszer lemondásra kényszerítette (1523, 1525). Az elvesztett mohácsi csata után kirabolta a menekülő pécsi káptalant, I. Ferdinánd későbbi magyar királyhoz csatlakozott és annak nádoraként halt meg. Hatalmas birtokokat örökölt, ezeket az udvarnak adott kölcsöneiért kapott zálogokkal növelte.
[szerkesztés] Forrás
- Magyar Életrajzi Lexikon
