Armando Diaz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Armando Diaz (1861. december 5-1928. február 29.) olasz tábornok és olasz főparancsnok az I. világháború idején.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] 1917-ig
Nápolyban született, katonai karrierjét a Torinóban lévő katonai akadémián kezdte, ahol tűzértisztnek képezték ki. Az olasz-török háborúban a 93. gyalogsági hadosztály kapitánya lett, 1914-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. Az I. világháborúban Luigi Cadorna főparancsnok hadászati segítője volt. 1916 júniusában mint altábornok a 49. olasz hadosztály, majd a 23. hadosztály vezetője lett.
[szerkesztés] A Caporettói áttörés után
A Caporettói áttörés után, 1917 októberében visszahívták Luigi Cadorna főparancsnokot az olasz hadvezetés éléről és helyére Armando Diazt nevezték ki. Diaz újjászervezte a szétesett olasz hadsereget, és növelte a hadsereg morálját. A II. piavei csata során megállította a Monarchia erőit az előrenyomulásban és megkezdte egy olasz ellentámadás terveinek kidolgozását. 1918-ban a Vittorio Venetói csata során felőrölték a Monarchia csapatait, visszafoglalták Olaszország korábban megszállt területeit, és fegyverszünetre kényszerítették az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetését. A fényes győzelme után a „győzedelmes” címmel illeték Diazt.
[szerkesztés] A háború után
Az I. világháború befejezése után Diaz szenátor lett az olasz parlamentben, 1921-ben pedig a „Győzelem hercege” megtisztelő címet vehette át. A fasiszta hatalom átvétel után Benito Mussolini kinevezte hadügyminiszternek és hadseregtábornoknak. 1924-ben nyugdíjazták és ekkor átvehette az „Olaszország Marsallja” megtisztelő címet is. 1928-ban halt meg.
