Angyal-forrási-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 3 Feltárása 4 Keletkezése 5 Feltárás folytatása 6 Jelene – jövője 7 Referencia

[szerkesztés] Fekvése

Tatán az Angolkertben található barlang.

[szerkesztés] Története

• A 20. század elején az Esterházyak pálmaháza (ma Pálma Szálló) és a kis vadászkastély (ma Múzeum igazgatóság) közötti területen, ugyancsak az Angol-parkban egy másik kristálytiszta, kék tündérrózsás forrástavacska is vonzotta a látogatókat. A több méternyi vízen keresztül is deréknyi vastagságban (!) tört tel a langyos forrásvíz, a tavacskában pedig kis angyal ("najád") szobrocska teljesítette kötelességét: „védte” a forrást és gyönyörködtette a park látogatóit...
• Sajnos már ez is a múlté, a 140 m Af. fakadó forrás fokozatosan elapadt. A 1960-as évek elején még tavas barlangterem volt, ekkor könnyűbúvárok „bevetésével” igyekeztek a forrás járatait kutatni (1959. Kessler Hubert, Rádai Ödön.) .
• A 1960-as évek közepe óta teljesen száraz forrásbarlangot 1971-ben Vajna György és munkatársai kezdték újra kutatni, és már az első bejárásnál nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem mindennapi szpeleológiai és régészeti „csemegék” rejlenek az óriási teremben!

[szerkesztés] Feltárása

• A módszeres kutatás ekkor mégsem kezdődhetett el, mert a barlang vízmű-védterületen nyílott, és a Vízművek higiéniai okokra hivatkozva betiltotta a feltárást. A lejárati fedél ezután több évig lehegesztve védte a barlang kincseit.
• 1983-ban végre a tatai „MEGALODUS” csoport megkapta a kutatási engedélyt és a tatai Kuny Domokos Múzeummal karöltve elkezdhette a szisztematikus feltárást. A kibetonozott valamikori forrásszájon leereszkedve meghökkentő méretű terembe jutunk. Kb. 15m szer 17m-es, nagyjából körte alakú és a feltárás megkezdésekor a talptól 4-5m magas, boltozatos kaverna rejlik itt a kőzetben.
• A feltárás nem haladhatott a barlangoknál megszokott ütemben, hiszen az üledéket 1m szer 1m-es négyzethálós rendszerben 10cm-enként emelték a felszínre, ahol több ember grammról-grammra átválogatta. Az aprólékos munka még meg is hozta gyümölcsét, hiszen a régészek értékes következtetéseket vonhattak le Tata településfejlődéséről.
• A közel 5000 darab kerámia-töredékben a zselizi kultúra, a péceli kultúra (rézkor) és a bronzkori anyag dominált. Előkerültek a vaskor és a római kor (rézpénzek), de későbbi kultúrák leletei is. Különösen szépek a csiszolt kőbalták és a csodával határos módon épségben megmaradt néhány kerámiaedény. A forrás tevékenysége miatt egyébként a régészeti leletek meglehetősen összekeverve pihentek a barlangi kitöltésben (Vajna György 1977, Antoni János 1983).
• Még ma is vitás, hogy a régészeti leletek a forrásszájon át csupán belekerültek a barlangba, vagy esetleg voltak olyan karsztvíz-depressziós időszakok, amikor az ember lenn is lakott, esetleg búvóhelynek vagy szentélynek használta a barlangot. Ez utóbbit támasztja alá két megfigyelés: a barlangterem belső részében, kb. 9m-re a lejárati aknától tekintélyes méretű és tömegű őrlőkő-darabok kerültek elő. Valószínűtlen, hogy az egyébként is ellenirányban áramló víz sodorta volna őket a terem mélyébe.
• A másik megfigyelés, melyet már a Tükör-forrási-barlangnál, sőt a Fényes-forrásoknál is említettünk: az itt-ott előforduló sztalaktitok mindenképpen szabad légteres időszakok indikációi (Sashegyi László 1974) ilyent ugyan az Angyal-forrásban nem találtunk, de a kommunikáló vízrendszer miatt valószínűsíthető, hogy itt is voltak „száraz” időszakok.

[szerkesztés] Keletkezése

• Maga a forrásbarlang szpeleológiai kuriózum: nem a „megszokott” karsztosodó kőzetek valamelyikében keletkezett, hanem kavics-konglomerátumban, illetve homokkőben. Az első leírások tévesen mésztufában kialakult üregről tájékoztattak. Ennek az volt az oka, hogy a kavicskő-falakat a dús mésztartalmú vízből kivált mésztufa sok helyen beborítja.
• A barlang anyakőzetét alkotó kavics-konglomerátum kőzettanilag vegyes kavicsanyaga pannon kori. Az egyes kavicsok mérete tág határok között változik, a legnagyobbak 20cm körüliek, az alsó határ pedig már a homokszemcsék mérettartományába esik. A kavicsokat cementáló anyag zömében kalcium-karbonát, amely – talán a barlang kialakulását megelőző időkben működött mésztartalmú forrásrendszerből vált ki, összetapasztva a kavicsos-homokos takarót. A kötőanyag mennyisége változó, általában 15-25%. A kőzet nagyon szilárd, talán ennek is köszönhető, hogy a mindössze 2-3m vastag főte nem szakadt még be.
• A feltárás során a talpból kiemelt rengeteg üledék vizsgálata még nem teljes, de az eddigi eredmények is több meglepő, érdekes újdonsággal szolgáltak. Az eredetileg meglevő barlangi felszín alatt kb. 30-50cm vastag ún. „tortaagyag” van. Ez kolloid szemcsefrakciókból álló, ritmikus, nagy mésztartalmú, finoman sávozott üledék. Ennek jelenléte azért meglepő, mert a feltörő óriási mennyiségű és energiájú, feltehetőleg turbulens áramlású víz ellenére lassú és nyugodt leülepedési viszonyokra utal.
• Ez alatt régészeti leleteket is tartalmazó kavicsos rétegek, majd egy üveghomok-szerű réteg következett, melyből tökéletesen tükörfényesre polírozódott apró kavicsokat, gömbölyded ásványszemcséket lehet kiválogatni. Ezek nagyon szépek, színes, fényes ékkövekként ragyognak. Ezek anyaga leggyakrabban: kvarc (teljesen átlátszó „hegyikristály” is), színes kvarcitok, mikrokristályos SiO₂ -változatok (karneol, jáspis, kalcedon) stb. Az apró kavicsos rétegből néhány pici, tükörfényes eocén nummulinát is sikerült kiválogatni.
• Ezek jelenléte azért meglepő, mert az ismert geológiai szelvény szerint a forráskürtő nem törhetett át eocén rétegeket! Talán egy távolabbi, a karsztvíz útjába eső kőzetösszletből ragadhatta magával a víz. Egy másik finom homokos réteg rendkívül dúsnak bizonyult magnetitben: hozzávetőleg 1m³ ebből a kitöltésből 10kg mágnesvasércet tartalmaz (Vajna György 1977).

[szerkesztés] Feltárás folytatása

• A feltárás a barlangterem talpáig folytatódott (természetesen „tanútömböket” hagyva). A továbbjutási lehetőséget, tehát a feltörési gócot keresve úgy tűnik, hogy a víz a barlang fenékrégióiból több kürtőből, sőt diffúz csatornákból tört fel. Sajnos egy néhány méteres, lefelé haladó forrásjárat kivételével folytatást találni eddig nem sikerült. Ennek oka az is lehet, hogy a víz visszahúzódásakor a járatok eltömődtek.
• A feltörési gócoknál a sziklafalak túlnyomóan eróziós koptatottsága igen szembetűnő, szinte kivehető a feláramlás iránya. A szűkületek miatt itt nyilván felgyorsult az áramlás, és a vízben nagy energiával mozgó, zömében SiO₂ anyagú szemcsék erőteljesen erodálták a kemény kavicskonglomerátum falakat. Így jöttek létre a barlang fő esztétikai értékét adó, a legkülönfélébb színekben pompázó, tökéletes polirfényűre felcsiszolt fal- és főteszakaszok, melyek minden túlzás nélkül egyedülállóak, olyanok, mintha színes ékkövekből lennének kirakva...

[szerkesztés] Jelene – jövője

• Egyedi jellegénél és képződményeinek szépségénél fogva ez az üreg is felkerült a fokozottan védett barlangok listájára.
• Mivel az Angyal-forrási-barlang szinte Tata központjában van, mindössze néhány méternyire a felszíntől, ezért távlati elképzelés szerint ideális föld alatti múzeumcsarnok válhatna belőle, ahol bemutatóhelyet kaphatnának a város barlangjaiból kikerült ásványok, képződmények, régészeti leletek, elősegítve a barlangkutatás iránti érdeklődés fokozódását, a földtudományi ismeretek ezen ágának még jobb megismertetését.

[szerkesztés] Referencia

• Almády Zoltán Tata