Almásy László
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László Ede (Borostyánkő, jelenleg Bernstein, Ausztria, 1895. augusztus 22. – Salzburg, Ausztria, 1951. március 22.) Utazó, Afrika-kutató, felfedező.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajz
Az Almásy-család köznemesi (és nem grófi!) ágából származott. Almásy György (Ázsia-kutató) második fiaként, a magyarországi Borostyánkő várában született. Édesanyja Pittoni Ilona volt.
Műszaki tanulmányokat folytatott London mellett, majd az I. világháború alatt pilóta volt. Vékony, magas termetű, nagy teherbírású, sportos alkatú ember volt.
A technikai érdeklődése vezette először Afrikába is. 1926-ban a grazi Steyr autógyár megbízásából utazott oda, hogy egy személygépkocsit próbáljon ki a rendkívüli körülmények között. Eközben bejárta a Kairó környékét. 1929-ben két Steyr gépkocsival Kelet-Afrikából indulva átszelte Afrikát, az útvonal rendkívül nehéz, változatos terepen vezetett Kairóig. Az 1930-as években több expedíciót vezetett a Líbiai-sivatag ismeretlen területeinek kutatására. Közreműködött az egyiptomi sportrepülés létrejöttében.
A Líbiai-sivatag déli részén fekvő 1900 méter magas Uveinat-hegység barlangjaiban, és a Gilf Kebir fennsík lábánál fekvő völgyekben prehisztorikus lelőhelyeket, sziklafestményeket fedezett fel, köztük a híres Úszók barlangját (Wadi Sura) is. Az expedíció tagjaként utazó Kádár László, később a magyar földrajztudomány jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a dűnetípusok stb. kialakulásával kapcsolatban. Almásy 1934-ben és 1935-ben térképezte fel a Szahara közepén található Nagy homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot.
[szerkesztés] Magyarabok
Tudósított arról, hogy a Nílus egyik szigetén egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai.
[szerkesztés] Háború
1941-ben behívták a hadseregbe, és tartalékos tisztként az Rommel által vezetett Afrika Korpshoz került, ahol nagy távolságú sivatagi felderítőként szolgált. Budapestre visszatérve szerepet vállalt az üldözött zsidók mentésében. A háború után állítólagos náci kémként letartóztatták, és perbe fogták, de a népbíróság bűncselekmény hiányában felmentette.
Később angol segítséggel Egyiptomba szökött, ahol gépkocsik értékesítésével foglalkozott. 1951-ben európai útja során súlyosan megbetegedett vérhasban, amelyből Salzburgban nem tudták kigyógyítani. Sírja a salzburgi köztemetőben található.
[szerkesztés] Náci és homoszexuális
Almásy személye felkeltette John Bierman, a BBC korábbi külpolitikai újságírójának, több, a II. világháborúval foglalkozó könyv szerzőjének érdeklődését is, és több éves kutatómunkájából könyv jelent meg Nagy-Britanniában. Ebben többek között azt állítja, hogy Almásy nem volt grófi származású, kollaborált a nácikkal, és nem volt semmilyen gyönyörű angol nővel szerelmi viszonya. Szerelme valójában egy náci német katona volt, aki a második világháborúban elesett.
Bierman könyve szerint a németek 1941-ben Egyiptomban szervezték be, azzal a megbízatással, hogy az elhárítás, az Abwehr számára hozzon létre egy speciális helyi egységet. A németek megbízásából 1942-ben megkísérelt britellenes felkelést szítani Egyiptomban, és két náci kémet is sikerrel becsempészett Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva.
Bierman a The Sunday Timesnak mindazonáltal úgy nyilatkozott, hogy Almásy nem volt meggyőződéses nácibarát. A szerző szerint Almásy László a németeknek dolgozott ugyan a háború alatt, de "nézetei egy konzervatív királypártiéi voltak, aki becsülte a régi rendet”.
Ezt támasztja alá Török Zsolt könyve is. A magyar szerző szerint Almásy hiába ajánlotta fel szolgálatait az angoloknak, majd az olaszoknak, mint gyanús személynek vissza kellett térnie Budapestre. Az események szinte végzetszerűen sodorták a német hadsereghez.
A Bierman által előásott személyes levelek azt is bizonyítják, hogy a magyar sivatagjáró szerelme nem egy férjezett és gyönyörű angol nő, hanem egy német katonatiszt, Hans Entholt volt. A szerző megtalálta Entholtnak Almásyhoz címzett, kettőjük homoszexuális kapcsolatát egyértelműen bizonyító, érzelmektől fűtött leveleit. Entholtot egy taposóakna ölte meg Rommel seregeinek afrikai visszavonulása idején.
[szerkesztés] Könyvei
- Autóval Szudánba (Bp., 1927)
- Az ismeretlen Szahara (Bp., 1934)
- Levegőben, homokon (Bp., 1937)
- Suhanó szárnyak (Bp., 1937)
- Rommel seregénél Líbiában (Bp., 1943)
[szerkesztés] Könyvek Almásy Lászlóról
- Török Zsolt: Salaam Almásy. Almásy László életregénye (Bp. 1998, Eötvös Kiadó)
- Krizsán László: A sivatag titkait kutatta (Vasszilvágy 2005, Magyar Nyugat Könyvkiadó)
- Kubassek János: A Szahara bűvöletében. (Bp. 1999, Panoráma Könyvkiadó)
[szerkesztés] Az „angol” beteg
Almásy személyéről mintázták Az angol beteg című játékfilm címszereplőjét. A film egy szerelmi történet keretébe ágyazva mutat be részleteket Almásy gróf kutatásairól és életéből, az általa fölfedezett sziklafestményekről és a háború előtti Egyiptomról. A történet hátteréről itt olvashatunk: Az Angol beteg és a dokumentum.
Fennmaradt egy, az 1929-es expedícióról forgatott némafilm az igazi Almásyról is.
Hegyirabló,