Aldhelmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Aldhelmus, Aldhelm of Malmesbury (Brokenborough, 640 körül – ?, 709. május 25.) angolszász költő
Előkelő származása (egyes források szerint Centwines király fia volt) lehetővé tette, hogy kora legmagasabb szintű műveltségét sajátítsa el. 675-ben a malmesburyi kolostor apátja lett, s az angol szigeteken elsőként meghonosította a bencés rend szabályait. Kortársai híres tudósként tisztelték, 688-ban a pápa meghívta Rómába. 705-ben Salisbury püspöke lett. Neve alatt fennmaradt négy, 683 és 692 között keletkezett kisebb templomi felirat, ezek szerény költői tehetségről tanúskodó, bibliai történeteken és legendákon alapuló költemények. 690 körül készült, „De virginitate" (A szüzességről) című, Hildelitha apátnőnek ajánlott verses és prózai műve a szerzetesi cölibátus dicsőítése ókori, keresztény köntösbe öltöztetett mitológiai példákkal. Legfontosabb alkotása az „Epistola ad Acircium" (Levél Acirciushoz) címen ismert dialógusa. A mű latin metrikai fejtegetések és száz verses rejtvény gyűjteménye, címzettje Aelfrid northumbriai király. A rejtvények anyagát a szerző legfőképp a természetből merítette. Néhány fennmaradt töredéke azt bizonyítja, hogy Aldhelmus modern ritmikus verseléssel is próbálkozott. Kiterjedt levelezése elsőként juttatta el az antik elemekre épülő angolszász műveltséget az európai kontinensre.
[szerkesztés] Források
Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4
